HUNGARIAN OPERA CLUJ

WEEKEND OPERAHOUSE PROJECT

presents / bemutatja / prezintă

ANOTHER NIGHT AT THE OPERA

the symphonic rock show

reworked world hits / átdolgozott világslágerek / hituri internaționale prelucrate

The best of international rock music. Reworked hits from the 70th to the present days.

„Egy zátonyra futott társadalom fekete doboza. Persely a szó szoros és átvitt értelmében is, ahol az emberi értékeket aprópénzre cseréljük, akár saját indítékból, akár külső kényszer hatására. A sorsfonatból kiragadott egyetlen epizód kerül reflektorfénybe a színpadon.” - fogalmaz a rendező, aki az előadás központi szimbólumaként Azucena hajfonatát választotta. Ahogy a tragédia kibontakozik, úgy őszül meg napról napra Azucena, míg végül a szürke hajfonat fogja béklyóba az asszonyt. 

Bakonyi Károly 1903-ban elhatározta, hogy a magyar irodalom egyik legismertebb művét, Petőfi Sándor János vitéz című elbeszélő költeményét színpadra állítja. 1904-ben Bakonyi Károly felkérésére Kacsoh Pongrác komponálja meg zenéjét. A művet egyszerű, tiszta, keresetlen, édes-bús magyarság jellemzi, a népies elemek megkapóan szövik át a dalokat. A drámai jeleneteknél nem veszti szem elől a helyes mértéket, a mesejáték egyszerű, gyermekiesen könnyed. 

,,A Boldogasszony lovagja vígopera, Béres szellemes rádiójátéka volt a librettó alapja. A történet egyszerre szórakoztató, mulatságos és felemelő. A zene emberközpontú, örömet nyújt a kevésbé zeneértő hallgatónak, de egyszersmind a kulináris áthallásokra és a zenében rejlő humorra nyitott fülnek is. Újabb bizonyíték a nagyközönség számára, hogy a kortárs zene nem egyenlő az élvezhetetlennel.

A Bohémélet Puccini egyik leggyakrabban játszott remekműve, melyet hihetetlen dallamgazdagság jellemez; az áriák zökkenőmentesen és nagy drámai hatással jelennek meg a gyors iramú dialógusok közepette. A közönség teljes mértékben azonosulhat a szereplőivel, így a végső tragédia olyan torokszorító, amilyenre a korabeli operák között nincs példa.

Giacomo Puccini

 Bohémélet

Opera négy felvonásban

,,Sámson szenvedélye vak, míg Delila szerelmében is megmarad számítónak. Két különböző szerelemtípus, két különböző szerelemélmény, de közös a tragédia. Sámsonban hihetetlenül erős szerelem dúl Delila iránt és nem veszi észre, hogy csapdába csalták. A bibliai történet szerint Sámson az istenéhez fordul segítségért, visszanyeri erejét és lerombolja a filiszteusok templomát. Az én koncepciómban egy szentséges zsidó helyet, egy zsinagógát a filiszteus urak átépíttetnek mulatóvá, a kísértések templomává.

Selmeczi György, a Don Giovanni karmestere és rendezője: ,,A férfi-szerepkör, a férfi-nyomorúság ma rendkívüli mértékben előtérben van korunk kulturális önértelmezésében. Ezzel is számot vetettem, ami azt jelenti, nem kívánok a mítosszal egy ellenmítoszt szembeállítani. Amit szeretnék, az az átélés további mélyítése, illetve megfordítva a reflexió elvontságának ,,magasítása”, filozofikus felemelése.

Tompa Gábor rendező a bemutató kapcsán elmondta: ,,A két egyfelvonásos, a Pásztoróra és A gyermek és a varázslat, műfajilag is közelállnak hozzám, mert sajátos megjelenési formái egy feydeau-i dramaturgiának. A Pásztoróra gyakorlatilag groteszk vaudeville miközben sok az önéletrajzi elem is benne, míg A gyermek és a varázslat egyfajta szürrealista látomás. Úgy próbáltam összefogni a két operát, hogy mindkettő valahogy a gyereknek a látomása és álma legyen.”

Titkok és kettősség jellemzik a cirkusz világát: a porondon csillogó jelmezben pompázó akrobata a mindennapokban szakadt ruháját férceli, a teli szájjal hahotázó bohóc igazából gondterhelt és szomorú, a közönséget meghódító műlovas pedig valójában szerelmét gyászoló katonatiszt. Aki ragaszkodik hozzá, hogy a színfalak mögé férkőzzön, vagy esetleg azt hiszi magáról, hogy becsaphatja az álcázás mestereit, könnyen pórul járhat. De az őszinte érzelmek végül még a cirkuszban is győzedelmeskednek.

A Cigányszerelemben három különböző kultúra, három egymással összebékíthetetlen világ találkozik és ütközik egy romantikus szerelmi történetbe ágyazva. Mint minden remekmű, Lehár operettje is túlmutat önmagán: a szabadságvágy, a boldogságkeresés örök témáját kiszélesíti azzal a történelmi tapasztalattal, hogy mennyire sérülékeny és egyben milyen magától értetődő is lehet a különböző etnikumok békés egymás mellett élése.