Online előadás

Kodály Zoltán

Székely fonó

Daljáték egy felvonásban 

Közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera énekkara

Bakonyi Károly 1903-ban elhatározta, hogy a magyar irodalom egyik legismertebb művét, Petőfi Sándor János vitéz című elbeszélő költeményét színpadra állítja. 1904-ben Bakonyi Károly felkérésére Kacsoh Pongrác komponálja meg zenéjét. A művet egyszerű, tiszta, keresetlen, édes-bús magyarság jellemzi, a népies elemek megkapóan szövik át a dalokat. A drámai jeleneteknél nem veszti szem elől a helyes mértéket, a mesejáték egyszerű, gyermekiesen könnyed. 

Puccini tevékenységében fonódik össze a bel canto gördülékenysége és a verizmus valóságközelisége, de míg a verizmus hirdetőit elsősorban és mindenekelőtt az ,,élethez való hűség” érdekelte, addig Puccini számára a szépség volt a végső értékmérő.

Online előadás

A cselekmény középpontjában egy cigánylány, Esmeralda áll, aki után csodálattal fordul meg minden járókelő a Notre Dame székesegyház előtti téren. Még Claude Frollo főesperes is megszegi szent fogadalmát, amikor szerelmes lesz a lányba és megpróbálja elcsábítani. Frollo folyton a lány nyomában jár, akit igaztalanul gyilkossággal vádolnak és halálra is ítélik, de a székesegyház harangozója, a torz Quasimodo megmenti őt.

A Csárdáskirálynő könnyed szépségét akkor tudjuk igazán megbecsülni, ha elképzeljük miféle borzalmak árnyékában született. Miközben Európában az első világháború tombolt, Kálmán Imre egy elszigetelt osztrák üdülőhelyen dolgozott élete – és a magyar operettirodalom – legsikeresebb művén.

Tompa Gábor rendező a bemutató kapcsán elmondta: ,,A két egyfelvonásos, a Pásztoróra és A gyermek és a varázslat, műfajilag is közelállnak hozzám, mert sajátos megjelenési formái egy feydeau-i dramaturgiának. A Pásztoróra gyakorlatilag groteszk vaudeville miközben sok az önéletrajzi elem is benne, míg A gyermek és a varázslat egyfajta szürrealista látomás. Úgy próbáltam összefogni a két operát, hogy mindkettő valahogy a gyereknek a látomása és álma legyen.”

Giuseppe Verdi (1813-1901) pályájának első magaslatára az ötvenes évek elején ért fel a Rigoletto, A trubadúr és a Traviata című operáival. Igényes volt a szövegkönyvek iránt, több esetben nagy írók műveit választotta operáinak témájául (Victor Hugo, Schiller, Dumas, Shakespeare). Librettistáinak mindenben az ő dramaturgiai elképzeléseit kellett követniük, a jelenetépítkezéstől egészen a versformák megválasztásáig.

Titkok és kettősség jellemzik a cirkusz világát: a porondon csillogó jelmezben pompázó akrobata a mindennapokban szakadt ruháját férceli, a teli szájjal hahotázó bohóc igazából gondterhelt és szomorú, a közönséget meghódító műlovas pedig valójában szerelmét gyászoló katonatiszt. Aki ragaszkodik hozzá, hogy a színfalak mögé férkőzzön, vagy esetleg azt hiszi magáról, hogy becsaphatja az álcázás mestereit, könnyen pórul járhat. De az őszinte érzelmek végül még a cirkuszban is győzedelmeskednek.

A sárga gólya

Zene: Tallér Zsófia

Szöveg: Kínai népmese

Tánc: Bogoi Viorica

Koreográfus: Jakab Melinda

Concertino

Zene: Csengery Dániel

Zongora szóló: Gombos Gergely

Fatima legendája

Zene: Csengery Dániel

Szöveg: Németh Gábor Dávid

Animáció: Kassay Réka, Buzási Gyopár

Narrátor: Farkas Lóránd

Rendező: Gombár Annamária

Csemiczky Miklós

 A brémai muzsikusok

Meseopera két részben

Szövegét a Grimm  testvérek meséje alapján írta: Varró Dániel