Traviata

Cselekmény:

I. felvonás:

Violetta Valery szalonjában vidám társaság mulat. A ,,Kaméliás hölgynek" - így nevezi őt az éjszakai Párizs - bemutatják Alfréd Germontot. Az ifjú már egy esztendeje titkos hódolója az ünnepelt szépségnek. Violetta tüdőbeteg. A könnyű szórakozásnak él, a tiszavirág életű kalandnak; szívét nem adja oda senkinek.

Vacsora után a jókedvű társaság átvonul a táncterembe, ő azonban kissé megpihen, míg pillanatnyi rosszulléte elmúlik. Germont vele marad és most végre bevallja szerelmét. A hölgy ugyan nem hisz a komoly érzelmekben, de meghatja a fiú lángolása. Egy szál kaméliát ad Alfrédnak, azzal, hogy ha a virág elhullatta szirmait - tehát már másnap-, szívesen látja ismét. A férfi boldogan távozik. 

Hamarosan búcsúzik a vendégsereg is, és Violetta egyedül marad. Alfréd szavai újra meg újra fülébe csengenek. Magának sem meri bevallani: életében először szerelmes lett. Menekülni szeretne az igazi szenvedélytől. Az ő világa a mámor, a könnyű kaland. Mikor azonban szerelmese éneke felcsendül az ablaka alatt, az ő szíve is kigyúl.

II. felvonás:

Három hónapja él együtt Violetta és Alfréd egy Párizs környéki villában. Életük felhőtlen, boldog. Egy napon a férfi Anninától, Violetta szobalányától megtudja, hogy e derűs, zavartalan idillnek milyen szomorú háttere van. Szerelmese titokban eladogatja minden holmiját, mert az idillhez pénz is kell, s egyéb anyagi forrás híján, ékszereit s fogatát kótyavetyéli el, mindentől megfosztván magát.

Alfréd Párizsba siet. Pénzt kell szereznie. Távolléte alatt érkezik meg apja, az idősebb Germont. Előbb sértő, megalázó hangon beszél Violettával, de hamarosan ráeszmél, hogy a leány érző, nemes lélek. S most már jó szívéhez fordul: Alfréd húgának házasságát hiúsítja meg bátyjának ,,rosszhírű" kalandja.

Az idősebb Germont arra kéri Violettát, szakítson Alfréddal. Ő hiába hivatkozik őszinte szerelmére, az apa érve erősebb – fia jövőjét, boldogságát félti. A megtört nő végül is vállalja a legnagyobb áldozatot, amit szerelmes csak hozhat.

Alig, hogy az öreg Germont távozott, visszatér Alfréd és kissé szorongva meséli: levelet kapott atyjától sejtelme sincs róla, hogy már itt járt és beszélt Violettával -, melyben látogatását jelenti be. Violetta sírva búcsúzik el szerelmesétől; azt mondja: jobb, ha őt most nem találja itt - s elsiet. Hamarosan küldönc érkezik, aki Violetta búcsúlevelét hozza. A férfit összetöri az írás, melyből megtudja, hogy szerelmese elhagyta. Alfréd alig pillant a levélbe, mikor apja lép a szobába. Hiába próbálja azonban vigasztalni fiát, hiába idézi a múlt, az elhagyott otthon emlékeit, Alfréd elrohan, hogy bosszút álljon hűtlen szerelmesén.

Bervoix Flóránál gyűlt össze az éjszakai Párizs. Vidám muzsika szól, s a termekben álarcos, jelmezes, vendégsereg mulat. A bálon megjelenik Germont Alfréd is, majd Violetta érkezik oda régi imádója, Douphol báró karján. A kártyaasztalnál nagy tétekben folyik a játék. A szerencse állandóan Alfrédnak kedvez, aki játék közben sértő megjegyzéseket tesz Violettára. Douphol báró maga is játszani kezd. Most már kettejük között folyik a viaskodás, mintha nem is kártyacsatáról, hanem életre halálra vívott párbajról volna szó. A játék feszült, minden pillanat azzal fenyeget, hogy a kártyacsatából drámai összetűzés lesz. 

Asztalhoz szólítják a vendégsereget, s a játék félbeszakad. Mialatt a társaság a vacsoraasztalhoz vonul, Violetta négyszemközt beszél Alfréddal. Kéri, hogy hagyja el Flóra házát. Félti, óvja szerelmesét. De Alfréd gúnyosan válaszol aggódó szavaira. Csak egy feltétellel távozik: ha együtt mennek. Nem tudja, hogy Violettát köti Alfréd apjának tett ígérete. Csak azt látja, hogy kedvesebb neki a dúsgazdag báró, a könnyű, gondtalan élet, mint az ő mély, hűséges szerelme. Elvakult dühében az egész vendégsereg előtt vágja Violetta arcába a pénzt: ,,Én ezt az asszonvt megfizettem!" A szerencsétlen nő Flóra karjaiba omlik. Ebben a pillanatban lép a terembe az idősebb Germont. Szemére veti fiának férfiatlan, kegyetlen tettét, de Vioietta fájdalmas titkát: önfeláldozását nem árulja el.

III. felvonás:

Violetta súlyos betegen fekszik otthonában. Az orvos közli Anninával, a komornával, hogy úrnője menthetetlen. A beteg, míg komornája eltávozik, elolvassa az idősebb Germont levelét: Alfréd mindent tud már; apja őszintén feltárta előtte Violetta nemes önfeláldozását, melyet érette, szerelmese családjáért, húgáért vállalt.

Annina is jó hírrel tér vissza: Alfréd megérkezett! Megérkezett végre és szerelmesen öleli magához Violettát, de boldogságuk rövid életű: a beteg ereje fogytán van. Érzi maga is, a vég már nem lehet messze.

Alfréd atyja is megjön és most már belátja, hogy kívánsága embertelen volt: a szakítás éveket rabolt el a leány életéből. Még egy utolsó fellobbanás és Violetta Holtan hanyatlik Alfréd karjai közé.