Opera női szemmel - (7) Donizetti: Szerelmi bájital

Érdekes ennek a vígoperának a cselekménye. Bár –, ahogy  a cím is előrevetíti – szerelemről  van szó, mégis úgy gondolom, hogy ez egy finom iróniával fűszerezett, könnyed, olasz tanítómese.
Valójában láttatni akarja a különbséget a: szerelem felsőbbrendűsége és az anyagi világ vonzata között; a tiszta, érdekmentes érzés és egy érdek-kapcsolat között.

Donizetti virtuóz, igazi olaszos zenével mutatja be ezt a történetet. Hangzásai, dallamfordulatai fülbemászóak, egyszerűek, érzékletesek, ugyanakkor bravúros ének- és hangszertechnikát követelnek.  
A nyitány komoly művészi kihívás a zenekarnak. Minden hangszercsoport megcsillanthatja virtuozitását, zenei érzékenységét. Színes, ragyogó dallamok vezetnek a történetbe. 

Adina – a hősnő, szép és gazdag. Nemorino – a hős-szerelmes  szegény, alacsony társadalmi helyzetű.  

A lányt igencsak bosszantja az esetlenül epekedő Nemorino  udvarlása. Gúnyosan, lekezelően viselkedik a fiúval, aki viszont annyira szerelmes, hogy semmi el nem rettenti. Talán érzi, valamilyen mélyről fakadó tudással, hogy a szerelem ereje mindent, bármit legyőz? Csodálja Adinat, és nem érzékeli gúnyolódását. Ilyen egy igaz, tiszta, érdekmentes szerelem. „Ó, mily szép, mily gyöngyörű... én, csak sóhajtozni tudok”- énekli Nemorino. Szerény, ám egyszerűségében tartásos dallammal jellemzi őt Donizetti.

Bár Adina úgy véli (ahogy a felső társadalmi rétegek tagjai általában), hogy a szegénység butasággal is jár, mégis, a hallgató előtt nyilvánvalóvá válik Nemorino belső tudása, ösztönös inteligenciája. Hiszen a fiatalember bájitalt kér Dulcamaratól, nem is akármilyet!  Olyat, amivel Izolda csábította Trisztánt. Hallotta erről énekelni Adinat is, ezért szeretne pont olyat, remélve, hogy az elixír ebben az esetben is csodát tesz majd.  

Rendületlen hittel vásárolja meg az italt , ami nem más, mint egy üvegcsébe rejtett jó, erős bor. Dulcamara vérbeli kereskedő módjára árulja a hamis elixírt.  Sunyiság szivárog áriájában is. 

Nemorino gyanútlanul felhajtja a csábító italt, és várja hatását. 

Mindeközben Adinat sikeresen elszédíti a városba érkező gazdag katona, Belcore. Aki sokat nem tétovázik, megkéri a lány kezét, és el is nyeri. Donizetti hangzásai egyértelműen ironikus dallamanyaggal mutatják be a bután magabiztos katonát.  Ennek ellenére, Adina első látásra beleszeret?!..   Készülnek hát a kézfogóra. 

Megdöbbentő az a fajta női minőség, amit Adina képvisel. Az a hideg tudatosság, ahogyan a társadalmi rangot helyezi előtérbe, az anyagi javakat. Elegendő számára, hogy „egy kicsit” kedvelje Belcoret, hiszen a katona gazdag. Felületes érzelmek mentén beadja a derekát. Ugyanakkor az is elgondolkodtató, ahogyan örömét leli Nemorino szerelmi gyötrődéseinek követésében. Gonosz kárörömmel, türelmetlenül figyeli, miként reagál majd a szerelmes fiú kézfogója hírére. 

(Érthető az, ha egy nő nem vonzódik egy férfihoz; még az is elképzelhető, hogy valamiért, a szerelemnél sokkal többre tartja az anyagi jólétet, a társadalmi helyzetet. Viszont azt merő kegyetlenségnek vélem, ha bárki érzelmeit, tiszta számdékú érzéseit nevetség tárgyává csúsztatják, sárba tiporják. Legyen az férfié, vagy nőé. Számomra megnevezhetetlen lélek-érzület ) 

De, ne dramatizáljam túl ezt a vígoperát. Lássuk, hogyan változik meg Adina. Illetve, gondolkodjunk el majd a történet végén: vajon, valóban megváltozik és megszereti Nemorinot?
Ugyanis érdekes fordulatot vesz a történet. 

Adina képes elhalasztani a kézfogót csupán azért, mert Nemorino  (az állítólagos bájital hatására, amitől tuljadonképp szédülten imbolyog ) nem könyörög, nem tiltakozik, illetve nem látszik rajta a szenvedés. Ez feldühíti a fiú szenvedéséből táplálkozó hölgyet, és a kézfogó elnapolását kéri Belcorétól. ( Vajon, pusztán Nemorinonak akart szenvedést okozni a hirtelen jött jegyességgel is?) 

Hamarosan kiderül, hogy Nemorino gazdag nagybátyja elhunyt, és egyetlen örökösének unokaöccsét nevezte meg. 
Így, egyik pillanatról a másikra Nemorino gazdag ífjúvá lesz. Miközben  a bor hatására felszabadultan nevetgél, hölgyek veszik körül. Sikerét a bájitalnak tulajdonítja, holott a város lakói már tudnak hirtelen meggazdagodásáról.  Az ifjú mit sem sejt erről, viszont szomorúan nyugtázza: Adina nincs a rajongói táborában. Pedig éppen azért állt be a seregbe, hogy a zsoldból újabb bájitalt vehessen.  Becsületes katonaként akár életét is feláldozná, ha már Adina nem lehet övé... Nemorino meghökkentően jellemes!  
Hogyan alakul át Adina érzelemvilága? 

Mivel Nemorino katona, Adina (gyaníthatóan a fiú hirtelen meggazdagodása miatt) kiváltja őt hadi kötelességei alól, és neki ajándékozza...önmagát. Nem tudom leírni azt, hogy a szívét ajándékozza neki, ugyanis erősen kételkedem a hölgy hirtelen fellobbant szerelmében. Viszont Nemorino híres románca mindig elérzékenyít. Titkolt könnyekről énekel, és a beteljesült örömről, hogy Adina mégiscsak szereti őt. Donizetti rendkívül érzékeny dallamívet komponált Nemorino híres románcához. A férfi-szerelem minden szépsége benne foglaltatik. Megérintő Nemorino kijelentése; József Attilával azonosan vallja: a szerelembe akár bele is lehet halni... Csodálni való e nemes tartás, lovagi erény, ahogyan a férfi felvállalja érzéseit, és semmit nem ad a külvilág reagálására. 

A katona Belcore könnyedén továbbmegy, más városban keresi az újabb csábítási lehetőségeket. Tipikus vándor-szerelmes férfitípus. 

Viszont Nemorino rendíthetetlen érzései kiálltak minden próbát, és elnyeri Adina kegyeit. 

Nem szeretném felmenteni a hősnőt, de, mégis eljátszanék a gondolattal: vajon, egy kitartó érzés valóban meg tud lágyítani jéghideg, gonosz szívet? Elképzelhető az, hogy Adina lelkületét megolvasztotta a kitartás, és valóban beleszeretett Nemorinoba? Vagy... csak a megváltozott anyagi helyzete tette szerethetővé őt a nő szemében? 

Nem tudhatjuk. Ám, az opera végén minden szereplő a boldogság mámorában, igazi happy end-ben  éli tovább életét!
 

Szerző: Horváth Erika