Mi volt az első benyomásod a történetről?
Hogy egy kifejezetten közép-európai musical, eltér a hagyományos broadwayi stílustól. Mondhatnám úgy is, hogy olyan magyaros. Ez alatt a „sírva vigad a magyar” mentalitást értem. Nagyszerű történet hűségről, bátorságról, barátságról és emberségről az embertelenségben. A kivetettekkel, a hátrányos helyzetűekkel, a megváltozott világban önmagukat keresőkkel szolidaritást vállaló, a művészet, a zene megváltó erejében hívő, az együttérző és befogadó szeretet erejét sugárzó alapmű számomra a humánum megfogalmazását adja.
Másodjára rendezed meg a Valahol Európában című musicalt a Magyar Operában. Mi változott 2013 óta?
A világ körülöttünk. A történelem sajnos ismétli önmagát. Jelenleg is háború dúl a határainkhoz közel, a közöny és az embertelenség pedig betölti a világot. Ha a kérdés alatt azt érted, hogy mennyiben változik a tizenkét évvel ezelőtti bemutatóhoz képest a mostani, akkor azt válaszolom, hogy reményeim szerint mélységeiben. Miután anyagi megfontolásokból az előadás díszlet- és jelmezvilága nagy mértékben megegyezik az előzőével, így ebből a szempontból hasonlítani fog. Ami más, az talán a hozzá vezető út. Az már az első alkalommal is tiszta volt számomra, hogy ütőképes előadás akkor születhet, ha a próbafolyamat során a válogatott gyermekekből – hasonlóan a történethez – egy igazi csapat alakul ki. Így találkozásaink alkalmával tudatosan erre fektettem a hangsúlyt.
Adott egy kitűnő forgatókönyv, és adott egy ehhez minden tekintetben méltó partitúra. A történet igen komoly erkölcsi kérdéseket boncolgat. Gyermekekről szól, akiket árvákká és hajléktalanokká tett a világháború. Mitől páratlan ez a világkép?
Mert nem csak azt mutatja meg, hogy mit tud rombolni a háború, hanem azt is, hogy talpra lehet állni – ha áldozatok árán is – a reménytelennek tűnő helyzetekből. A világ szörnyűségei elől rejtőző, magányos, humanista zenész emberi szavára a vad gyermekhordából egymás iránt felelősséget érző csapat lesz, és az emberekből kiábrándult, keserű zeneszerző, Simon Péter, a gyermekektől kapja vissza az életbe vetett hitet. Így a tragikus történet mégis kiutat mutat a reménytelenségből, és hitet tesz az értelmes, tisztességes élet mellett.
Mi jellemzi a mostani előadás hangvételét?
Keserédesebbé vált számomra a történet, a hangsúly átkerült a musicalről a zenés drámára. Egyre inkább az válik fontossá, hogy miből szólalnak meg a szereplők, mitől jutnak el odáig, hogy a szavakon túl a zenében fejezzék ki magukat. Például a Hosszú figurája: eleinte nem törődik senki mással, csak a saját életét próbálja menteni. Ahogy egyre többen követik, felismeri, hogy neki kell vezetnie a társait – felelősséget kell vállalnia az ő életükért is. Az „élet, az idő” kiosztja a maga szerepeit.
A szabadság, az emberség és persze a zene olyan értékeink, amelyek korszaktól függetlenül határozzák meg az identitásunkat. Ez biztosíthatja a Valahol Európában örökérvényűségét, akármilyen időszakot is éljünk.
Lejegyezte:
Tóthfalusi Hajnal
