Opera női szemmel - (6) Verdi: Rigoletto

A Rigoletto szövegkönyvét Victor Hugo „A király mulat” című színdarabja nyomán Francesco Maria Piave írta. Tudta, hogy Verdi tehetsége és a módosított történet megmutatja a mű valódi  üzenetét – éspedig  azt, hogy a mindenkori társadalom felső rétege, hatalmával visszaélve, erkölcstelenül dőzsöl. 
Az opera szinte minden emberi jellemvonást és érzést színre visz. Felrajzolja az önfeláldozó és mindhalálig hű szerelmet. Behatol a képmutató társadalom jól elrejtett bugyraiba, és leleplezi a gátlástalanságot. Az emberi aljasság és kegyetlenség arcait. Nem utolsó sorban azt az élettörvényt, hogy a tetteknek előbb vagy utóbb tapasztalható következményei vannak. Az opera  tulajdonképp az élet bumerángjának a bemutatása.  
A nyitány komor, sötét és vészjósló hangzásai megelőlegezik a végkifejletet; az átok megbonthatatlan fellegét terítik a hallgatóra. A felfokozott tremolók félelmet keltő hangzással győzedelmeskednek; a hegedűk sírva hallatják Gilda tisztaságát, és az áldozat-halált. 
Rigoletto – az udvari bolond – csak azért, hogy a gazdagok kegyeiben maradhasson, meghasonulva teszi a dolgát, és kiszolgálja az arisztokrácia erkölcstelen, buja cselekedeteit. Fiatal lányok elcsábításában segédkezik. Monterone, a kétségbeesett apa, meg is átkozza Rigolettót. 
Az udvari nemesség meg van győződve arról, hogy a púpos Rigolettónak szép és fiatal szeretője van, akit rejteget. Gúnyolják őt, de egyben kíváncsiak is és kegyetlen tréfát eszelnek ki ellene.
Rigoletto Gildát, életének egyetlen kincsét  bújtatja és félti eszelősen; gyaníthatóan dolgozik benne lelkének elnyomott üzenete: „neked is van egy fiatal lányod. Mi lenne, ha őt is meggyaláznák?”
Gilda – a púpos lánya – szerelmes egy „diákba”, aki tulajdonképp a mantovai herceg – álruhában. 
A lány érzelmeit Verdi tiszta, nyugodt és megadó érzéseket sugalló  áriával mutatja be.

A mantovai herceg a következmények megúszásának „ékes” példáját személyesíti meg. Látszólagosan, és ideiglenesen. 
Ugyanis a sors elkerülhetetlenül szembesít minden elkövetett cselekedetünkkel, legyen az bármilyen előjelű. Előbb, vagy utóbb. 
A herceg bohém élete, testi szerelemeknek áldozó figurája több ember tragédiáját okozza, és mégis megússza a következményeket?!  Talán a világban, rangjának köszönhetően, igen. De a lélek magasságában ez lehetetlen. Mindenesetre a történetből ezt mi már nem tudjuk tovább követni...
Talán elítélhető Rigoletto udvari tevékenysége. Viszont cselekedetei egy, a  lányát egyedül nevelő apa  kétségbeesett  döntéseiből fakadnak. Fájdalmas, elkerülhetetlen, kiegyenlítő igazságot szolgáltat az élet.  Rigolettót lánya féltése  olyan állapotba sodorja, ami csak megmagyarázható – de meg nem érthető. 
Nem akarja látni, hogy az élet egyetlen cselekedete sem választható külön a többitől. 
Nem tud szembesülni azzal a ténnyel, hogy a herceg jellemtelenségének kiszolgálására nincs mentsége.  Semmilyen indok nem szentesíthet  olyan cinkosságot, amelyben ártatlan lányok becsülete áldoztatik fel kéjenc nagyurak élvezkedéseinek céljára. 
Elképzelhetetlen az a  fájdalom, amivel Rigoletto szembesül: lánya a saját keze által létrehozott csapdájának áldozatává lesz. Hiszen tulajdonképp a púpos az, aki mit sem sejtve segédkezik Gilda elrablásában. Verdi dallamfonásai szívbemarkolóak, hitelesek. 
Innen kezdve már csak a bosszú mozgatja a történetet. Gilda becsületének gyilkosság általi tisztára mosása. 
Bomlott féltése és lelkének vívódása egy jól megtervezett merénylettel akar igazságot szolgáltatni. Fel is fogadja Sparafucilet, hogy megölje a herceget. A gátlástalan bérgyilkos el is vállalja egy busás összegért, amit Rigoletto megelőlegez. Sparafucile személyiségét Verdi csontig hatoló, mély, nehéz rezgésű hangzásokkal érzékelteti.
Kiváló része az operának a híres kvártett. Az egymásra torlódó, egyhelyütt találkozó igazságoknak a láttatása. A mantovai herceg újabb nőt csábít , eszébe sem jut szegény Gilda, akit minap fosztott meg tisztaságától. Rigoletto és Gilda is jelen vannak, megbújva, fájdalmasan szembesülve  a tényekkel. A dallamok, a polifóniák egymásra építése, színes hangzása Verdi zsenialitását bizonyítják. 
Egyszerre szólal meg a bujaság és a kétféle fájdalom: a szerelmes nő csalódása, és az apa leírhatatlan gyötrelme. Külön hallhatóan, ám egymás következményeként is, egyszerre. Bámulatos zenei pillanat!
Gilda a saját végzetét idézi elő önként vállalt mentő cselekedetével. Tulajdonképp  kettősáldozatot mutat be.  Először tisztaságát szerelemből a hercegnek ajándékozza. Másodszor életét áldozza azért a férfiért, akitől már nem veheti vissza azt a  szentséget, ami meggyaláztatott. 
Miért akarhat egy szerelmes nő felmenteni, illetve megmenteni egy nyilvánvalóan gátlástalan férfit? A szerelmi vakság hogyan, miként juthat el az önfeláldozás máglyájáig? 

Hogyan élhet tovább Rigoletto?
Hiszen a legvégén felismeri: az átok beteljesült.

 

Szerző: Horváth Erika