Cselekmény:

I. felvonás:

Hatalmas vihar tombol Ciprus szigete körül. A nép térdenállva könyörög a kikötőben a szörnyű vihar elmúlásáért. Otello gályája közelít a parthoz. A Velencei Köztársaság diadalmas hadvezére megérkezik, s a nép ujjongása közepette hirdeti ki a török hajóhad felett kivívott győzelmet. A tengeri csatában Velence diadalmaskodott. 

Otello palotájába tér. Jago, Otello zászlósa és Roderigo, gazdag velencei nemes a téren marad. Roderigo halálosan szerelmes Otello hitvesébe, Desdemonába. A zászlós és a patrícius beszélgetése egy másik titkot is elárul: Jago halálosan gyűlöli parancsnokát, Otellót. A mór ugyanis nem öt nevezte ki hadnaggyá, hanem Cassiót. A zászlós most igyekszik rávenni a velencei nemest, hogy bízza rá magát, mert az ő segítségével biztosan célt ér Desdemonánál.
A tengeri diadal örömére ünnepi tüzeket gyújt Ciprus népe. Jago közben felbiztatja az ostoba Roderigót: kössön bele Cassióba. Le is itatja a hadnagyot, akiről tudja, hogy nem bírja a bort. Cassio és Roderigo összetűznek és a közbelépő Montanót Cassio megsebesíti. Ebben a pillanatban lép ki palotájából Otello. Felháborodva látja a véres viaskodást, melynek zaja még hitvesét, Desdemonát is felébresztette. Cassiót azonnal megfosztja rangjától. Jago elérte első célját, boszszút állt mellőzéséért.

A térség kiürül, Otello kettesben marad Desdemonával. Boldogságukat még semmi sem árnyékolja be. Lassan a csillagok újra felragyognak, Otello magához öleli hitvesét.

II. felvonás:

Jago, az álnok cselszövő, azt tanácsolja a rangjától megfosztott Cassiónak, forduljon Desdemonához közbenjárásért. Nemsokára meg is jelenik a kertben Desdemona, Emília, Jago
felesége kíséretében. Jago biztatja a hadnagyot: itt az alkalom! A véletlen is kedvez a méregkeverő zászlósnak: Otello épp akkor lép a kertbe, mikor Cassio elköszön Desdemonától. Jago máris hozzákezdhet terve megvalósításához. Hiszen elég lesz egyetlen kis célzás Desdemona és Cassio együttlétére, s Otellóban máris izzani kezd majd a marcangoló féltés. Sátáni ügyességgel ülteti most el a kétséget a mór szívében: Mondjad, amikor jegyben jártál még, Desdemona ismerte Cassiót? Aztán pokoli ügyességgel szövi tovább a hálót, s úgy tesz, mintha nem szívesen, csak egyenesen parancsra beszélne. Otello már-már hallgat az alattomos szóra, de gyanúja eloszlik, mikor hitvesét meglátja, kit gyermekek és asszonyok kísérnek. Mindnyájuk arcán szeretet ragyog. Ám hamarosan vége szakad a mór nyugalmának: Desdemona bocsánatot kér Cassio számára. Otello elhárítja a kérést. Fejfájásról panaszkodik. Desdemona át akarja kötni a homlokát, de ő haragjában földre dobja a kendőt, melyet Emília vesz fel. Jago kicsavarja felesége kezéből a kendőt: ezt használja majd fel aljas tervéhez. A két férfi egyedül marad és Jago kiszámított biztonsággal folytatja aljas művét. Azt hazudja, hogy álmában megleste Cassiót, akinek mozdult ajka és hangja feljajdult:

,,Desdemona, te édes,
Titkunkat őrizd szentül.”

Majd tovább szövi, fonja a hazugságot, mely gyilkos hurokként fonódik rá két ártatlan emberre.
Ha Otellóban maradt is volna még a józanság egy szikrája, Jago kioltja azt is:
,,Nőd kezében láthattál olykor egy kicsinyke kendőt, rajta hímzés, akár a csipke, vékony. Nos, én e kendőt tegnap Cassio kezében láttam.” 
Otello végképp elveszti a fejét. A kendőt valaha szerelme zálogaként adta hitvesének és íme, Desdemona épp ezt ajándékozta Cassiónak. A mór - teljesen elvakulva a dühtől és féltékenységtől – bosszút esküszik és Jago diadalmasan mondja vele a bosszúesküt.

III. felvonás:

Jago rábeszéli Otellót, hallgatózzék, mialatt ő majd Cassióval beszélget. Otello megjátszva szeretettel fogadja belépő hitvesét. A mit sem sejtő asszony, Cassiónak tett ígéretéhez híven, újra előhozza a rangjavesztett hadnagy kérését. A mór még egy utolsó próbát tesz. Ismét fejfájásról panaszkodik, s arra kéri, hogy azzal a kendővel kösse át homlokát, amelyet valaha tőle kapott. Az asszony természetesen nem tudja előadni a kendőt, hiszen azt Jago ellopta már. Otellót egyre jobban elragadja a féltékenység, amelyet még fokoz Desdemona ismételt kérése, a Cassio érdekében emelt szó. Most már őrjöngve kényszeríti esküre hitvesét, de az hiába bizonygatja hűségét, a mór elvakultságában nem hisz az eskünek sem: elűzi nejét. 

Jön Cassio, Jago gyorsan elbújtatja Otellót. Amikor Cassio a kendőt mutatja, amelyet szobájában talált, a mór azonnal felismeri: ezt adta szerelmi zálogul imádott hitvesének. Gyanúja most már bizonyossággá vált. Hiszen nem sejtheti - minthogy Cassio sem tudja -, hogy a kendőt Jago maga csempészte be a hadnagy szobájába. 

Trombiták jelzik: Velence követe érkezik a kikötőbe, Cassio elsiet. Otello mérget kér Jagótól, hogy azzal pusztítsa el asszonyát. Jago ekkor újabb aljas tanáccsal szolgál:

,,Az ágyban fojtsd meg inkább,
Ott, amaz ágyban,
Hol más csókja érte."

Lodovico, Velence követe parancsot hozott: Otellót visszaszólítja a doge és Cassiót teszi meg Ciprus kormányzójává. A mór nem tudja leplezni féktelen dühét. A doge követe előtt bántalmazza Desdemonát, majd mindenkit kiűz a teremből és a szörnyű izgalomtól ájultan zuhan a földre. Jago diadalmas kacagással tapos a lába előtt heverő Otellóra.

IV. felvonás:

Desdemona éji nyugalomra készülődik. Emília úrnője szőke haját bontogatja, aki balsejtelmektől kínzottan a szomorúfűzről énekel egy régi-régi dalocskát, majd mikor egyedül marad, térdre hullva imádkozik, végül nyugovóra tér. Mikor elnyomja az álom, Otello lép be a hálószobába. Egy pillanatra elérzékenyülten áll meg az ágyánál és csókjával felébreszti. Desdemona rémülten mered férjére, aki baljóslatú hangon figyelmezteti:

,,Ha van oly bünöd,
Amelyet még meg nem gyóntál,
S amelyre irgalmat vársz,
Ezen nyomban most gyónd meg.”

Hiába minden könyörgés. Otello csak rögeszméjét hangoztatja: ,,Cassiót szeretted."

Desdemona esküdözik, ártatlanságát hangoztatja: 
,,A lelkem tiszta, hívd el Cassiót, megmondja majd.
Otello zordonan válaszol: ,,Cassio néma örökre."

Desdemona riadtan felsikolt: Cassio tanúskodása lenne az utolsó mentség, mely szétoszlathatná Otello szörnyű vádját.

,,Oh, nagy Isten, elvesztem" - jajdul fel.

A féltékenységtől őrült mór most már végképp igazolva látja gyanúját: ,,Még siratni mered Cassiót?"

Keze rákulcsolódik a torkára és megfojtja asszonyát. A síri némaságot vad dörömbölés szakítja meg: Emília rohan be. Rémülten mondja el Otellónak, hogy Cassio megölte Roderigót. Majd megpillantja a haldokló Desdemonát és segítségért kiált. Berohan Lodovico, Jago és Montano. Jago most már hiába próbálja hallgatásra bírni Emíliát, az asszony felfedi férje gaztettét: a kendőt erőszakkal ragadta el tőle. Cassio és Montano szavai világossá teszik az egész cselszövést: az ártatlan Desdemona Jago gazságának esett áldozatul. A mór megöli magát. Holtan rogy Desdemona halottas ágya elé.