Opera négy felvonásban
Szövegét Prosper Mérimée nyomán Henri Meilhac és Ludovic Halévy írta
,,Carmen az önazonos, szabad nő ódája. Nagyon sokféleképpen tudunk mi, nők ,szépek", „végzetesek" lenni. Ízlésnek, érzékenységnek és esztétikai minőségnek talán semmilyen beleszólása nincs abba, ha a közízlés vagy valami kérészéletű divat határozza meg, hogy milyen is a nő, ha „szép". Carmen pedig csakis az a nő lehet, aki képes ezt a rendkívül öszszetett, óriási zenei szerepet kifogástalanul előadni."
Szabó Emese, rendező
Szereposztás
Közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera ének-, zene- és balettkara, valamint
Kolozsvár Magyar Gyermekkórusa
Cselekmény:
I. felvonás
Az őrség épülete előtt katonák álldogálnak s nézik a járókelők felalá hullámzó tömegét. Feltünik Michaela, aki Don José tizedest keresi. José azonban még nincs itt: csak később, az őrségváltással érkezik majd. A katonák hiába marasztalják a szép navarrai parasztlányt:
- Akkor jövök, ha majd az új csapat jő... - mondja és elsiet.
Megérkezik az őrváltó csapat, s vele Don José. Zuniga hadnagy a szemben levő dohánygyár munkáslányai után érdeklődik, a tizedes azonban nem tud választ adni: ő Michaelát szereti és kevéssé érdeklik a gyári munkáslányok.
Megszólal a gyár harangja: pihenőt jelez. A lányok kitódulnak a térre. Utolsónak Carmen jön, akit a hódolók valóságos gyűrűje vesz körül.
Csak egy ember marad közömbös a cigánylány iránt: a tizedes. Carment ingerli a tartózkodás, s kihívóan egy szál rózsát dob a katona felé, majd visszaszalad a gyárépületbe.
A harang ismét munkára kongat.
José áll mozdulatlanul, aztán felveszi a virágot. Zavartan simogatja: ,,ha vannak még boszorkányok, ez a lány istenemre az", fakad ki.
Ekkor jön vissza Michaela. A tizedes édesanyjától hozott levelet, némi pénzt és - egy csókot, mit szeretettel ad át.
Alig távozott a lány, mikor éles kiáltás hallatszik a gyárból, s a munkáslányok izgatottan kitóduinak a térre. Zuniga hadnagy Josét küldi a gyárba: kutassa ki a riadalom okát. A tizedes hamarosan visszatér. Carment hozza magával megkötözve, s jelenti: a leányok összetűztek egymással és Carmen a veszekedés hevében kést rántott és megsebezte egyik társnőjét. A hadnagy utasítást ad, vigyék a leányt börtönbe! S már indul is az őrszobára, hogy az írásbeli parancsot elkészítse.
Carmen nem vesztegeti az időt. Mig Zuniga az írással bajlódik, a cigánylány kacéran szívét kínálja fel Josénak.
Szavainak hatása nem marad el...
A tizedes átveszi a hadnagy parancsát, el is indul a börtön felé, de egy alkalmas pillanatban szökni hagyja foglyát, amiért fogdába kerül.
II. felvonás
Csempészek tanyája, itt mulat Carmen társnőivel, itt van Zuniga is, akinek nagyon megtetszett a szép cigánylány, Carmen tőle tudja meg, hogy José ma szabadult a fogságból, amelyet miatta szenvedett el és biztosra veszi, hogy a tizedes első útja hozzá vezet majd.
Az utcáról behallatszik a tömeg éljenzése. Fáklyás menet kíséri Escamillót, a híres torreádort, aki azonnal észreveszi Carment és nem marad közömbös szépsége iránt. Udvarolni is próbál neki, ő azonban elutasítja.
A torreádor elvonul és vele az egész mulatozó társaság. A kocsmát bezárják. Csak a csempészek maradnak. Rábeszélik Carment, csatlakozzék hozzájuk, ahogy a múltban is elkísérte őket veszedelmes útjaikon. A lány azonban nemet mond Don Josét várja.
A tizedes meg is érkezik. Carmen tánccal, dallal szórakoztatja, de amikor megszólal a takarodó, a katonában feltámad a kötelességtudás: azonnal indulni akar. A cigánylány haragra lobban: látni sem akar olyan férfit, akinek a katonaság, a kaszárnya, s a kötelessége előbbre való, mint az ő szerelme. José könyörgésre fogja. Arról a szál rózsáról beszél, melyet tőle kapott s mely egyetlen vigasztalója volt a fogság nehéz óráiban.
Ekkor tér vissza Zuniga. Kiparancsolja a tizedest a kocsmából, de az megtagadja az engedelmességet. Kardot rántanak mind a ketten és csak a Carmen vészjelére előrohanó csempészek akadályozzák meg a vérrontást. A hadnagyot lefegyverzik, José pedig - a fölöttes ellen lázadó katonának nincs más választása - maga is beáll a csempészek közé.
III. felvonás
Vad, sziklás hegyvidéken járnak a csempészek. Egy barlang előtt tartanak rövid pihenőt.
Don José is velük tart, de sehogy sem tud új életébe beletörődni. Édesanyjára gondol és régi becsületes életére, melynek mindörökre hátat fordított. Carmennek feltűnik a fiú sötét tekintete. A cigánylány a kártyáktól kér feleletet: mit tartogat számára a jövő. A kártya válasza: halál!
A csempészek felkerekednek, s a szökött tizedes elfoglalja rejtett őrhelyét, hogy őrizze a csempész-portékát.
A sziklák között most félénken közeledik Michaela. Követte a csempészeket. Josét keresi. Szomorú üzenetet hozott. José anyja haldoklik és egyetlen óhaja: fiát szeretné még egyszer látni.
A közelben lövés dördült, a leányka ijedten keres búvóhelyet. José, a csempészek őrszeme használta fegyverét. A golyó a közeledő Escamillo kalpagját ütötte át, aki nem hiába néz szembe nap-nap után a halállal - csak tréfára veszi a puskagolyót. Kifecsegi, hogy szereti Carment, s azért szegődött nyomukba, mert a szép cigánylányt akarja látni. A két vetélytárs kést ránt, s Escamillót, akinek pengéje eltört, Carmen menti meg a haláltól.
A torreádor nem nagyon vette szívére, hogy a késpárbajban alul maradt. Most már biztosan tudja: a lány az övé. Mielőtt elmegy, valamennyiüket meg is hívja a legközelebbi sevillai bikaviadalra. A cigánylány máris követné, de José útját állja.
Most találják meg a búvóhelyén Michaelát, aki riadtan mondja el, miért szánta rá magát a veszedelmes útra. Josét szíven üti a hír: édesanyja haldoklik... Küzd önmagával, de végül legyőzi szenvedélyét: indul Michaelával.
A völgyből ekkor felhangzik Escamillo dala. Carmen fellángolva hallgatja a szerelmes üzenetet.
IV. felvonás
Az aréna előtt hatalmas tömeg ünnepli a bikaviadalra bevonuló torreádorokat. Utolsónak érkezik Escamillo, Carmennel a karján. A legnagyobb lelkesedés, éljenzés a híres bikaviadort fogadja.
Barátnői óvják Carment: a tömegben ott ólálkodik José. Ő azonban semmibe veszi a figyelmeztetést: megvárja, míg a tömeg beáramlik az arénába és utolsónak indul a nézőtér felé. Ekkor áll eléje rongyosan, tépetten - José. A férfi nem fenyegetőzik, hiszen mindent megbocsátana, ha szerelmese visszatérne hozzá. A lány azonban már nem szereti, szíve már a torreádoré. Ridegen utasítja vissza az esdeklést. José mégsem tágít: mialatt az aréna nézőserege Escamillót ünnepli, tovább kérleli a lányt, aki türelmét vesztve, előkapja a gyűrűt, melyet valaha szerelmi zálogul kapott, s a férfi lába elé hajítja.
Az egykori tizedes agyát elönti a vér. Most már tudja, hogy hiábavaló a könyörgés, Carmen sosem lesz már az övé.
Előrántja kését, s leszúrja a lányt, majd kétségbeesve borul Carmen holttestére.