CARMEN

Cselekmény:

I. felvonás

Az őrség épülete előtt katonák álldogálnak s nézik a járókelők felalá hullámzó tömegét. Feltünik Michaela, aki Don José tizedest keresi. José azonban még nincs itt: csak később, az őrségváltással érkezik majd. A katonák hiába marasztalják a szép navarrai parasztlányt:
- Akkor jövök, ha majd az új csapat jő... - mondja és elsiet.

Megérkezik az őrváltó csapat, s vele Don José. Zuniga hadnagy a szemben levő dohánygyár munkáslányai után érdeklődik, a tizedes azonban nem tud választ adni: ő Michaelát szereti és kevéssé érdeklik a gyári munkáslányok.

Megszólal a gyár harangja: pihenőt jelez. A lányok kitódulnak a térre. Utolsónak Carmen jön, akit a hódolók valóságos gyűrűje vesz körül.

Csak egy ember marad közömbös a cigánylány iránt: a tizedes. Carment ingerli a tartózkodás, s kihívóan egy szál rózsát dob a katona felé, majd visszaszalad a gyárépületbe.

A harang ismét munkára kongat. 

José áll mozdulatlanul, aztán felveszi a virágot. Zavartan simogatja: ,,ha vannak még boszorkányok, ez a lány istenemre az", fakad ki.

Ekkor jön vissza Michaela. A tizedes édesanyjától hozott levelet, némi pénzt és - egy csókot, mit szeretettel ad át.

Alig távozott a lány, mikor éles kiáltás hallatszik a gyárból, s a munkáslányok izgatottan kitóduinak a térre. Zuniga hadnagy Josét küldi a gyárba: kutassa ki a riadalom okát. A tizedes hamarosan visszatér. Carment hozza magával megkötözve, s jelenti: a leányok összetűztek egymással és Carmen a veszekedés hevében kést rántott és megsebezte egyik társnőjét. A hadnagy utasítást ad, vigyék a leányt börtönbe! S már indul is az őrszobára, hogy az írásbeli parancsot elkészítse.

Carmen nem vesztegeti az időt. Mig Zuniga az írással bajlódik, a cigánylány kacéran szívét kínálja fel Josénak.

Szavainak hatása nem marad el...

A tizedes átveszi a hadnagy parancsát, el is indul a börtön felé, de egy alkalmas pillanatban szökni hagyja foglyát, amiért fogdába kerül.

II. felvonás

Csempészek tanyája, itt mulat Carmen társnőivel, itt van Zuniga is, akinek nagyon megtetszett a szép cigánylány, Carmen tőle tudja meg, hogy José ma szabadult a fogságból, amelyet miatta szenvedett el és biztosra veszi, hogy a tizedes első útja hozzá vezet majd.

Az utcáról behallatszik a tömeg éljenzése. Fáklyás menet kíséri Escamillót, a híres torreádort, aki azonnal észreveszi Carment és nem marad közömbös szépsége iránt. Udvarolni is próbál neki, ő azonban elutasítja.

A torreádor elvonul és vele az egész mulatozó társaság. A kocsmát bezárják. Csak a csempészek maradnak. Rábeszélik Carment, csatlakozzék hozzájuk, ahogy a múltban is elkísérte őket veszedelmes útjaikon. A lány azonban nemet mond Don Josét várja.

A tizedes meg is érkezik. Carmen tánccal, dallal szórakoztatja, de amikor megszólal a takarodó, a katonában feltámad a kötelességtudás: azonnal indulni akar. A cigánylány haragra lobban: látni sem akar olyan férfit, akinek a katonaság, a kaszárnya, s a kötelessége előbbre való, mint az ő szerelme. José könyörgésre fogja. Arról a szál rózsáról beszél, melyet tőle kapott s mely egyetlen vigasztalója volt a fogság nehéz óráiban.

Ekkor tér vissza Zuniga. Kiparancsolja a tizedest a kocsmából, de az megtagadja az engedelmességet. Kardot rántanak mind a ketten és csak a Carmen vészjelére előrohanó csempészek akadályozzák meg a vérrontást. A hadnagyot lefegyverzik, José pedig - a fölöttes ellen lázadó katonának nincs más választása - maga is beáll a csempészek közé.

III. felvonás

Vad, sziklás hegyvidéken járnak a csempészek. Egy barlang előtt tartanak rövid pihenőt.

Don José is velük tart, de sehogy sem tud új életébe beletörődni. Édesanyjára gondol és régi becsületes életére, melynek mindörökre hátat fordított. Carmennek feltűnik a fiú sötét tekintete. A cigánylány a kártyáktól kér feleletet: mit tartogat számára a jövő. A kártya válasza: halál!

A csempészek felkerekednek, s a szökött tizedes elfoglalja rejtett őrhelyét, hogy őrizze a csempész-portékát.

A sziklák között most félénken közeledik Michaela. Követte a csempészeket. Josét keresi. Szomorú üzenetet hozott. José anyja haldoklik és egyetlen óhaja: fiát szeretné még egyszer látni.

A közelben lövés dördült, a leányka ijedten keres búvóhelyet. José, a csempészek őrszeme használta fegyverét. A golyó a közeledő Escamillo kalpagját ütötte át, aki nem hiába néz szembe nap-nap után a halállal - csak tréfára veszi a puskagolyót. Kifecsegi, hogy szereti Carment, s azért szegődött nyomukba, mert a szép cigánylányt akarja látni. A két vetélytárs kést ránt, s Escamillót, akinek pengéje eltört, Carmen menti meg a haláltól.

A torreádor nem nagyon vette szívére, hogy a késpárbajban alul maradt. Most már biztosan tudja: a lány az övé. Mielőtt elmegy, valamennyiüket meg is hívja a legközelebbi sevillai bikaviadalra. A cigánylány máris követné, de José útját állja.

Most találják meg a búvóhelyén Michaelát, aki riadtan mondja el, miért szánta rá magát a veszedelmes útra. Josét szíven üti a hír: édesanyja haldoklik... Küzd önmagával, de végül legyőzi szenvedélyét: indul Michaelával.
A völgyből ekkor felhangzik Escamillo dala. Carmen fellángolva hallgatja a szerelmes üzenetet.

IV. felvonás

Az aréna előtt hatalmas tömeg ünnepli a bikaviadalra bevonuló torreádorokat. Utolsónak érkezik Escamillo, Carmennel a karján. A legnagyobb lelkesedés, éljenzés a híres bikaviadort fogadja.

Barátnői óvják Carment: a tömegben ott ólálkodik José. Ő azonban semmibe veszi a figyelmeztetést: megvárja, míg a tömeg beáramlik az arénába és utolsónak indul a nézőtér felé. Ekkor áll eléje rongyosan, tépetten - José. A férfi nem fenyegetőzik, hiszen mindent megbocsátana, ha szerelmese visszatérne hozzá. A lány azonban már nem szereti, szíve már a torreádoré. Ridegen utasítja vissza az esdeklést. José mégsem tágít: mialatt az aréna nézőserege Escamillót ünnepli, tovább kérleli a lányt, aki türelmét vesztve, előkapja a gyűrűt, melyet valaha szerelmi zálogul kapott, s a férfi lába elé hajítja.

Az egykori tizedes agyát elönti a vér. Most már tudja, hogy hiábavaló a könyörgés, Carmen sosem lesz már az övé.

Előrántja kését, s leszúrja a lányt, majd kétségbeesve borul Carmen holttestére.