Az előadás megtekinthető a következő linken: https://youtu.be/3kk0S3qUJ3w
Szimbólumok békéje
„Az Ezeregyéj olyan gazdag, olyan csodálatos, olyan mesés, «mintha az Ezeregyéjszakából lépett volna ki». Ez az abszolút mesevilág: színpompája mellett elhalványodik minden északi mese, ebben a könyvben valóság a vágyálom, amelyet a nyugati ember ezzel a névvel jelöl: „mesés Kelet”. Olvasása felér egy egzotikus utazással. Hogy a felnőtt olvasóra is oly nagy a hatása, azt talán két oknak lehet tulajdonítani: egyrészt, hogy az emberben megszépült új életre hívja gyermekkori emlékeit, másrészt, mert mégsem csak mese a szónak gyermeki értelmében, elbeszéléseinek nagyobb része regény és novella, minden meseszerű elem ellenére mégis realista ábrázolása egy a miénktől különböző, színesebb és félelmetesebb világnak, olyan világnak, amely a késő Rómára emlékeztet, Apuleius világára.” (Szerb Antal)
Szerb Antal írja A világirodalom történetében: az északi mesék hősei erdőkben találkoznak boszorkákkal, óriásokkal, tündérekkel, mert az erdő félhomályával, messzeségekbe terjedésével a fausti kultúra jelképes színhelye. Az Ezeregyéjszaka meséiben a szereplők leásnak a föld alá, s egyszerre kőlépcsők vezetnek csodálatos palotákba. A mélyben meghúzódó, zárt, valójában világon kívüli törvények szerint berendezett barlang a mágikus kultúra jelképes színhelye.
A barlang-jelkép azonban ott van az európai kultúra kezdetén is – mint a mitikus vagy a racionális világértelmezés kerete (gondoljunk a mindentudó Szibilla barlangjára vagy a platóni filozófia barlang-hasonlatára) – sőt a középkor lovagi költészetében is megtaláljuk (a Tannhäuser Vénusz-barlangja). Aztán az alchimisták, a reneszánsz piperkőc tudorai, végül a felvilágosodás intellektualizáló mágusai egyre inkább a fausti erdő foglyaivá váltak. Annyira, hogy a jól olajozott tudós gépezetek egyre erősebb, egyre kínzóbb dübörgésének korában még a franciszkánus életérzés halk, ember- és természetközeli fohásza is immár meghallhatatlan sóhajjá gyöngül.
Szükségünk van Kelet mágikus kultúrájának jelképes színhelyeire is. Legalább egy felejthetetlen estére. A kultúrák aggasztó csatáinak idején legalább a szimbólumok megbékélnek.
Tóthfalusi Hajnal
Venczel Péter - Moravetz Levente: Ali baba és vagy negyven rabló
Családi musical két részben
Galéria
