03
október
szombat/ 19:00
Wolfgang Amadeus Mozart

A varázsfuvola

A varázsfuvola
Bemutató
Opera

A varázsfuvola Mozart legkülönösebb operája. Egyrészt két, veszélybe sodródó szerelmespár lebilincselő története, amely pantomimszerűen élvezetes és áttetsző, másrészt viszont elvont allegória, amely – Richard Wagner életművét leszámítva – minden más operánál több spekulációt váltott ki.

A szövegkönyvet Emanuel Schikaneder, a sokoldalú színész, énekes, impresszárió írta, aki ugyanannak a szabadkőműves-páholynak volt a tagja, mint Mozart (és korábban Haydn). Elsősorban ez a kapcsolódási pont vezette Mozartot arra, hogy segítsen  Schikanedernek biztosítani a Theater auf der Wieden sikerét, barátját ugyanis csőd fenyegette. Egyetértettek abban is, hogy az énekes színészek társulatának egy Singspiel felelne meg leginkább, amelyhez Schikaneder írná a szöveget, Liebeskind 1786-os Lulu oder Die Zauberflöte című tündérmeséje nyomán (Schikaneder színházát nem számítva még legalább három bécsi társulat versengett a jobbnál jobb tündérjátékok színreviteléért). A cselekmény a forrásszöveghez hasonlóan a varázslatos Egyiptomban játszódik, ahol jóvágású hercegek, démoni királynők, gonosz emberrablók, kígyók és természetfeletti jelenségek csapnak össze. Ezenfelül a szabadkőművesség is ide vezette vissza a gyökereit. Ez az az opera, amely minden alkotót arra inspirál, hogy megteremtse a saját Varázsfuvola-univerzumát.
 

Tóthfalusi Hajnal

 


 

Wolfgang Amadeus Mozart

A varázsfuvola

Opera két felvonásban

Szövegkönyv: Emanuel Schikaneder
Fordította: Selmeczi György és Szőcs Géza

 

Az előadás 12 éven aluliak számára nem ajánlott!

 

 

Sarastro
Az Éj királynője
Második dáma
Harmadik dáma
Első pap / Őr
Második pap / Második őr

 


Közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera ének-, zene- és balettkara 

Fellépnek Kolozsvár Magyar Gyermekkórusának tagjai:

Ferencz Noémi
Gál-Bancsi Etelka
Geapana Kamilla
Halász Tünde Bernadett
Harasza Petra
Katona Noémi
Katona Teodora
Kovács Eszter Zita
Pákai Imola Bernadett
Pályi-Kiss Zsófia
Széles Dorottya

A gyermekkar vezetője - Kálló Krisztián 

 

Cselekmény:

I. felvonás:
Vad, sziklás hegyvidék. Tamino, az ifjú herceg egy óriáskígyó elől menekül, de ereje már fogytán van és ájultan esik össze. Az Éj királynőjének három udvarhölgye megmenti életét, majd elindulnak, hogy úrnőjüknek hírt adjanak az idetévedt ifjúról. A herceg felocsúdik, s megpillantja Papagenót, aki habozás nélkül azt hazudja, hogy ő ölte meg a kígyót. A madártollakkal ékesített, hetvenkedő Papageno hamarosan elnyeri büntetését. Az Éj királynőjének udvarhölgyei visszatérnek, s lakatot kattantanak a hazug madarász szájára. Taminónak pedig egy képet adnak át, mely Paminát, az Éj királynőjének szépséges leányát ábrázolja. Az ifjú szíve az első pillantásra lángra lobban: Az udvarhölgyek átadják királynőjük üzenetét is: ha Taminónak tetszik a királylány képe, induljon harcba érte s szabadítsa ki a rabságból, mert Paminát elrabolta egy gonosz varázsló, s várában őrzi fogolyként.
Maga az Éj királynője is megjelenik és harcra buzdítja az ifjút. A látomás eltűnik és az udvarhölgyek átadják Taminónak a bűvös fuvolát, melynek hangja lecsillapítja, megszelídíti a leggonoszabb szenvedélyeket is. Papageno már kereket oldana, de a hölgyek felszólítják, kísérje el a herceget útjára. Ő először félve tiltakozik, de megnyugszik, mikor neki is kezébe adnak egy varázshangszert: a bűvös harangjátékot, mely védelmet jelent minden veszedelemmel szemben. Kérdésükre: hogyan találják meg a gonosz varázsló, Sarastro várát, azt a választ kapják: három ifjú vezeti majd őket.

Sarastro birodalma. Pamina, az Éj királynőjének lánya meg akart szökni, de Monostatos, a gonosz szerecsen elfogta. Papageno betéved a terembe, ahol ájultan találja a rab királykisasszonyt. Egyszerre feltűnik Monostatos is és rettenetesen megrémül a madártollas jövevénytől. Papageno se nagyobb hős, ő is majd holtra válik a szerecsen láttára. Addig ijesztgetik egymást, míg végül mindketten kereket oldanak. A madarász azonban mégiscsak megembereli magát és hamarosan visszatér. Elmondja Paminának, mi járatban van: őt a királykisasszony anyja, az Éj királynője küldte, azonban csak kísérője Taminónak, aki hamarosan itt lesz és kiszabadítja fogságából. 

Taminót a három ifjú vezeti Sarastro templomának küszöbéig. Itt rejtélyes kapuval találja magát szemben, amely kinyílik és egy ősz pap lép eléje. Felvilágosítja, hogy e szent helyre nem léphet a boszszú gondolatával. Sarastro, aki ellen harcolni készül, nem gonosz szörnyeteg, hanem a szeretet, a bölcsesség templomának főpapja. A herceg kérdésére: ,,Él-e még Pamina?" - az ősz pap nem adhat választ. ,,Ajkát szent parancs zárja le." Az ifjú magára marad kétségeivel. Ekkor láthatatlan kórus szólal meg s távoli hangok adják tudtára: ,,Pamina él..." S most boldogan nyúl a varázsfuvolához. A hangszer bűbájos hangjaira még az erdő állatai is előmerészkednek s táncolva, szökellve hallgatják a csodás dallamot. Hamarosan válasz is érkezik: a fuvola hangjára Papageno felel. A herceg boldogan indul, hogy találkozzék vele és Paminával. A szökni készülő Paminát és Papagenót Monostatos elfogja és szolgáival már bilincseket is hozat számukra. Szerencsére Papagenónak eszébe jut az Éj királynőjének ajándéka - a bűvös harangjáték. Gyorsan muzsikálni kezd és a harangocskák zenéjére a szolgák táncra perdülve elvonulnak. Alighogy megszabadultak Monostatostól, a bölcsesség templomának főpapja, Sarastro vonul be kíséretével. Megbocsátja a lány szökési kísérletét, a szívében kivirágzó szűzi szerelmet sem kárhoztatja; de jóságosan figyelmezteti, hogy most még nem engedheti szabadon. Monostatos az elfogott Taminóval ront be. A herceg szerelmesének eddig csak arcképét látta, Pamina róla csak a madarász elbeszéléséből hallott, most mégis azonnal egymásra ismernek. A fekete Monostatos jutalmat vár a szökevények foglyul ejtéséért.
de tettét Sarastro 25 botütéssel jutalmazza. A két szerelmes azonban még nem lehet egymásé. Taminót és Papagenót a ,,próbák" csarnokába vezetik, hogy ,,a választottak kiváltságait" kiérdemeljék.


II. felvonás:
Sarastro kihirdeti papjainak: Tamino megjelent Isis és Osiris templomának csarnokában, hogy a nagy próbáknak alávesse magát: bejusson a kiválasztottak közé és elnyerje Paminát. A tisztalelkű lányt Sarastro azért ragadta el gonosz anyjától, hogy lelke üdvét biztosítsa. Az istenek egymásnak szánták a két fiatalt és ha az ifjú herceg megállja a kemény próbákat, boldogságuk elé nem gördül akadály. Egy-egy papot rendel Tamino és Papageno mellé, akik a jóság és bölcsesség szavára oktatják őket és végigkísérik majd mindkettőjüket a próbák útján.

A herceg kész a próbákra, Papageno azonban szivesebben lemondana a sok áldozatot kívánó bölcsességről. Csak amikor egy hozzáillő lányt ígérnek neki, hajlandó az első próbára - az állhatatos hallgatásra. Tamino állja a próbát. Az Éj királynőjének három udvarhölgye hiába kísérti meg, hiába fenyegeti szörnyű sorssal, az ifjú néma marad. Nem igy Papageno, aki rémületében szüntelenül fecseg.
Holdfényes éjszaka. Pamina egy rózsalugasban alszik. Monostatos ott ólálkodik körülötte: egy csókot szeretne tőle lopni. A szerecsent az Éj királynője űzi el, majd tört ad leányának és átok terhe alatt parancsol rá: ölje meg Sarastrót! Alighogy a királynő eltűnik, Monostatos, aki kihallgatta a szóváltást, megfenyegeti Paminát: ha nem lesz az övé - megöli. S már szívének szegezi is tőrét, mikor megjelenik Sarastro. A szerecsen hiába mentegetőzik, Sarastro mindent tud és elkergeti. Paminát pedig megnyugtatja: nem gondol bosszúra, hiszen Itt bosszú meg nem élhet, e csarnok mélye szent. Változás. A próbák két vándorának továbbra is hallgatni kell. Tamino állja is a fogadalmat. Papageno azonban, mint valami emberbőrbe bújtatott madár, továbbra is egyre csak locsog-fecseg.
Egy csúf vén banya vizet hoz a szomjas madarásznak, aki unalmában beszélgetéssel akarja agyonütni az időt s az anyóka nevét kérdi, de rettenetes dörgés rázza meg a levegőt, s az öregasszony eltűnik.
A három ifjú most visszahozza a vándorok bűvös hangszereit, a fuvolát és a harangjátékot. Papagenót azonban főleg az étellel-itallal telt kosár érdekli, amit szintén az ifjaktól kapott. Most már ő is szívesen hallgat, hiszen tele a szája.
A varázsfuvola hangjaira Pamina lélekszakadva siet a herceghez, de szívhez szóló szavaira az nem felelhet, mert fogadalma hallgatásra kényszeríti. A lány mindezt nem érti. Azt hiszi, szerelmese elfordult tőle, lelkét kétség, fájdalom, halálvágy tölti el. Változás. Összegyűlnek Isis-Osiris papjai. Szavukból már kihallatszik a biztatás: Tamino eddigi bátor, férfias magatartása reményt nyújt a végső győzelemre. Sarastro figyelmezteti Taminót, hogy két veszedelmes próbát kell még kiállnia. Paminát is bevezetik a szentélybe, hogy búcsút vegyen szerelmesétől. A fiatalok szívében azonban él a reménység, hogy viszontlátják még egymást.

Papageno sötét folyosókon, félelmetes csarnokokban siránkozva bolyong, minden szögletben új veszedelmek várnak reá. Váratlanul egy pap lép elébe s tudtára adja: szörnyű sorsot érdemelne állhatatlan magatartásáért, de az istenek elengedték a büntetést. A beavatottak gyönyörűségét azonban mindörökre eljátszotta. A madarász e kiváltságokról könnyű szívvel lemond. Őt nem gyötrik ilyen fennkölt vágyak, inkább a szomjúság: egy kis finom bort szeretne inni. Meg is kapja és az italtól olyan jókedvre derül, hogy a harangjáték muzsikájára táncolni kezd. Ám egyszerre ijedten látja, hogy a bűvös harangjáték szavára megint a vén banya bukkan elő, akinek nemrégiben a nevét kérdezte és aki akkor félelmetes mennydörgés közepette tűnt el. A banya most sipitó hangon nem kevesebbet kíván, mint azt, hogy Papageno vegye el feleségül. A bajbajutott madarász, bármennyire riadozik is a félelmetes boszorkánytól, mit tehet mást, beadja derekát, mert az fenyegetőzik, hogy különben itt maradhat élete fogytáig, elzárva a világtól, kenyéren és vizen. Alig egyezett bele a házasságba, a boszorkány szép fiatal leánnyá változik át. Ő az a leány - a madártollakkal ékes Papagena -, akit a próbák kezdetén ígértek neki. A két fiatal azonban még nem lehet egymásé. A madarásznak előbb ki kell érdemelnie a párját. Papagenát minden tiltakozása ellenére elragadják tőle, őt magát pedig majdnem a föld nyeli el, amiért okvetetlenkedik.

Pamina azt hiszi, hogy Tamino végképp elfeledte. A halálra gondol. Előveszi az anyjától kapott tört. A három ifjú azonban közbelép, megakadályozza az öngyilkosságot. 

A herceg az utolsó próba előtt áll. A sistergő tűzfolyamon s a zuhanó vízáradaton kell áthaladnia. Ettől a kettős próbatételtől sem riad vissza. Pamina is vele van s kettesben indulnak a félelmetes útra; Tamino varázsfuvolája és kettőjük hűséges szerelme győzedelmeskedik a lángok és vizek minden veszedelmén. Sértetlenül jutnak ki a próbaútról és a kiválasztottak temploma, a bölcsesség és emberszeretet réve várja már új hívőit.

Papageno hatalmas kötelet vonszol maga után és reményvesztetten szólítja megtalált, majd újra elvesztett Papagenáját. Végső kétségbeesésében fel akarja akasztani magát. A hurok már a nyakán, mikor az ifjak megállítják. Tanácsukra megszólaltatja újra a bűvös harangjátékot. A muzsika hangjára előkerül Papagena és a két szerelmes viszontagságai ezzel véget is érnek.

Az Éj királynője és három hölgye alattomos támadásra indul Sarastro vára ellen. Monostatos vezeti őket, aki elhagyva Sarastro világát, bosszúra szomjasan a gonosz hatalmakhoz csatlakozott. Az Éj királynője lányát, Paminát ígérte neki, ha győzelemre segíti harcukat. Az összeesküvők azonban villámlás és dörgés közepette elsüllyednek az örök éjszakába. 

Felragyog a nap. A nap templomában gyülekeznek a fény, az emberi világosság papjai. Sarastro szózata az igazság és az emberi jóság diadalát hírdeti: ,,Már lángol a napfény, az éj messze tűnt, a nap messze űzi a földről a bűnt." Íme, győzött az ember, aki nem ajándékba kapja boldogságát, hanem küzdelmek, kemény próbák, hősi erőfeszítések árán szerzi azt meg.