Az opera középpontjában Azucena, a cigányasszony áll, akit két szenvedély: nevelt fia iránti szeretete és az anyja gyilkosa elleni bosszúvágy mozgat. Ellentmondásos, tragikus sorsú szereplő, akinek döntései irracionálisnak tűnhetnek, de Verdi szerint „csupán a beszéde zavaros, de elméje ép.” A másik női főszereplő Leonora, akinek kegyeiért két férfi küzd életre-halálra – az első felvonásban még egyszerű, szerelmes fiatal lány, az utolsóban önmagát feláldozó, tragikus hősnő. A két férfi főszereplő, Luna gróf és Manrico, a trubadúr, a háborúban és a szerelemben is ellenfelek. Míg Luna grófot az elvakult szenvedély, és még inkább a féltékenység mozgatja, Manrico viszonzott szerelméért harcol, anélkül, hogy sejtenék, milyen titkos kötelék feszül közöttük.
„Egy zátonyra futott társadalom fekete doboza. Persely a szó szoros és átvitt értelmében is, ahol az emberi értékeket aprópénzre cseréljük, akár saját indítékból, akár külső kényszer hatására. A sorsfonatból kiragadott egyetlen epizód kerül reflektorfénybe a színpadon.” - fogalmaz a rendező, aki az előadás központi szimbólumaként Azucena hajfonatát választotta. Ahogy a tragédia kibontakozik, úgy őszül meg napról napra Azucena, míg végül a szürke hajfonat fogja béklyóba az asszonyt.
Giuseppe Verdi
A trubadúr
Opera két részben
Szöveg: Salvatore Cammarano
Galéria
