09
február
vasárnap/ 18:00
ifj. Johann Strauss

A denevér

denevér
Operett

A denevér kvázi magyaros ízekkel fűszerezett partitúrája azt a pezsgést nyújtja, amit a Kék Duna keringő alkotójától el is várhatunk, ráadásul Strauss ragyogóan ért a cselekmény bonyolításához és az időzítéshez, és határozott érzéke van a jellemábrázoláshoz is: minden szereplő okkal viselkedik úgy, ahogyan viselkedik – ami azért a legtöbb operettben ritkán fordul elő. Míg Offenbach operettjei gyakran valóságos személyeket vettek célba, Strauss szatírája általánosabb, de ez nem jelenti azt, hogy kevésbé volna éles. Orlovsky a degenerált arisztokrata felejthetetlen típusa, ráadásul ravasz módon nadrágba bújt mezzoszopránra komponálta Strauss, ami a figurának némi szexuálisan kétértelmű felhangot kölcsönöz. Továbbá Strauss „kulturáltabb” zenei nyelven fogalmazza meg szatíráját, mint francia pályatársa. A denevér csakugyan a leginkább operaszerű operett. A zenekar sokkal fontosabb szerepet kap, mint a legtöbb operettben: nem pusztán kísér, hanem jelentős témákat mutat be és jellemeket rajzol meg.

 

ifj. Johann Strauss

A denevér

Operett három felvonásban

Közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera ének-, zene- és balettkara

 

 

Eisenstein báró
Rosalinda, a felesége
Adél, szobalány
Ida, Adél nővére
Alfréd, énekes
Frank, börtönigazgató
Dr. Falke, a báró barátja
Blind, a báró ügyvédje
Frosch, börtönőr
Orlovszky herceg
Díszlettervező
Jelmeztervező
Koreográfus
A koreográfus munkatársa
Karigazgató
A rendező munkatársa
Rendezőasszisztens
Vezényel

Cselekmény:

I. felvonás:

Adél, Eisensteinék szobalánya takarít, miközben az udvarrói éneklés hangzik fel. A postás jön, levelet hoz Adélnak nővérétől, Idától, aki - mint a balettkar tagja - meghívót kapott Orlovszky herceg mai estélyére, és most húgát is hívja, hogy tartson vele. A lányt bosszantja az éneklés, különösen, mikor megérti a dal szövegéből, hogy a szerenád nem is neki, hanem úrnőjének, Rosalindának szól. Dühösen megy ki, hogy elzavarja a hivatlan dalnokot. 

Ezalatt siet be izgatottan Rosalinda, aki az énekesben felismerte Alfrédot, régi imádóját. A szobalány persze kimenőt kér, hogy elmehessen a herceg estélyére, úrnője azonban nem engedi el. Hiszen nem maradhat egyedül, amikor férje este kezdi meg nyolcnapos börtönbüntetését, amelyet egy törvényszéki jegyző tettleges inzultálásáért kapott. Adél durcásan távozik. Ekkor toppan be Alfréd és kierőszakolja Rosalindától, hogy ma este, miután férje a börtönbe vonult, feljöhessen hozzá. A visszatérő Adélnak úrnője most már engedélyezi az imént megtagadott kimenőt.

Hazaérkezik a férj, dühösen, ügyvédjével veszekedve, mert az eredetileg 5 napos büntetést, annak védőbeszéde után a bíróság 8 napra emelte fel. Miután a fiskálist szinte tettlegesen kidobta, barátja, Falke jön búcsúzni. Kárörvendően gratulál a 8 napi fogsághoz és amikor a feleség kimegy, gyorsan rábeszéli barátját - hiszen valójában ezért jött ide-, hogy a büntetés megkezdését halassza reggelre, ma este pedig jöjjön még el vele a pazarló világfi, Orlovszky herceg estélyére, ahol őt mint Renard márkit fogja bemutatni. Ebben a két jóbarát meg is állapodik.

Eisenstein érzékeny búcsút vesz nejétől, aki csodálkozik ugyan, hogy férje estélyi öltözetben vonul a börtönbe, de nem sokat törődik vele, hiszen légyottra várja Alfrédot, a tenoristát. Ez rövidesen meg is érkezik, rögtön otthonossá teszi magát a lakásban, még a férj házikabátját is felveszi, sőt be is csíp kissé vacsora közben. S így, mikor később Frank fogházigazgató személyesen jön Eisensteinért – akit persze nem ismer személyesen - kénytelen elvállalni a férj szerepét - csókkal búcsúzik ,,feleségétől" - és engedelmesen vonul a börtönbe, nehogy kompromittálja imádottját, Rosalindát.

II. felvonás:

Pazar estély a tékozló orosz herceg, Orlovszky palotájában. Megérkezik Adél, úrnőjének ,,kölcsönvett" estélyi ruhájában, nővérének, Idának legnagyobb meglepetésére, aki ugyan mit sem tud az állítólagos meghívásról, de ha már itt van, majd bemutatja a társaságnak, mint színinövendéket. A hercegnek közben Falke megsúgja, hogy Adél szobalány is egyik főszereplője lesz annak a tréfának, amelyet a ,,Denevér bosszúja" címen ő rendez a herceg szórakoztatására. Többet egyelőre nem árul el. Nemsokára megérkezik Eisenstein is, mint Renard márki, majd Frank fogházigazgató, akit Falke mint Chagrin lovagot mutat be a társaságnak. Eisenstein rövidesen életre-halálra udvarolni kezd Adélnak, akiben - bár némileg gyanakszik - nem ismeri fel szobalányát.

Ez adja az ötletet Falkénak, hogy meghívja még Rosalindát is, aki meg is jelenik az estélyen, mint álarcos magyar grófnő és megdöbbenve fedezi fel férjét, amint éppen a szobalányának udvarol.

Eisenstein utóbb a titokzatos és álarcos grófnőnek is udvarolni kezd, de ezúttal pórult jár kissé, mert a ,,grófnő" elcseni tőle zenélő zsebóráját, mellyel eddig még minden nőt meghódított. A hangulat már tetőfokára hágott, amikor a vendégek megkérik Falkét, mesélje el a társaságnak, miért is gúnyolják őt doktor Denevérnek. A tréfát azonban nem ő, hanem annak értelmi szerzője, Eisenstein meséli el. Pár évvel ezelőtt együtt voltak meghíva egy álarcosbálra, ahol Falke denevérkosztümben jelent meg. Eisenstein leitatta barátját és amikor hazafelé mentek, a város egyik nyilvános parkjában kitette a kocsiból alvó Falkét, aki reggel felébredve, denevér-kosztümben volt kénytelen az utca közönségének harsány hahotázása közepette hazamenni. A társaság kérdésére, hogy miért nem állt bosszút ezért, Falke titokzatos mosollyal csak azt feleli, hogy ami késik, nem múlik. 

A mulatság folyik tovább és a vendégek még akkor is nehezen gondolnak csak a távozásra, amikor az órák hatot ütnek. Eisenstein indul a fogházba, az erősen pityókás Frank fogházigazgató pedig a hivatalába, ugyanoda.

III. felvonás:

Hajnal a fogházban. Frosch fogházőr - a schligowitz-pálinka hűséges barátja - éppen takarít, amikor megérkezik a kapatos Frank igazgató. Frosch jelenti neki, hogy az este behozott Eisenstein védőügyvédet kíván, mert nem tudja, miért került ide. Ekkor jön Ida és Adél, hogy ,,Chagrin lovag úr" pártfogását kérjék Adél kiképeztetésében a színi pályára. 

Megszólal a csengő, mire az igazgató gyorsan el akarja tüntetni a két nőt és Froschra bízza őket, hogy vezesse be egy másik helyiségbe. Ez minden további nélkül egy cellába zárta be a csinos látogatókat. 

Bevonul az igazi Eisenstein is, hogy megkezdje börtönbüntetését, és a két férfi kölcsönös meglepetésre felismeri egymásban a tegnapi estélyen megismert új barátot. Frank nem akarja elhinni, hogy barátja azonos Eisensteinnel, hiszen azt ő előző este sajátkezűleg hozta be felesége mellől a fogházba. Eisenstein sem hiszi, hogy az ő Chagrin barátja azonos Frank fogházigazgatóval. Kétségeit Frosch oszlatja el, aki hivatalos ügyben kihívja gazdáját. Ekkor döbben csak rá, hogy itt valami nincs rendben. Az éppen megérkező Blind ügyvédtől elszedi annak ruháját és pápaszemét, hogy így végére járjon a bonyodalomnak és megnézhesse alaposan azt a rabot, akit az este helyette az ő lakásából behoztak. 

Amíg kimennek a ruhacserét lebonyolítani, Frosch elővezeti Alfrédot, hogy a fogoly beszélhessen védőjével. Megérkezik Rosalinda, és itt találja a tenoristát. Elpanaszolja neki, hogy férje hűtlen hozzá, az elmúlt éjjel is idegen nőkkel mulatott. Ekkor lép be Blind ügyvéd képében a férj, akitől tanácsot kérnek, hogyan lehetne Eisenstein gyanúját eloszlatni. Az álügyvéd erre leleplezi magát, és a két férfi már majdnem ölre megy, amikor Rosalinda előveszi az éjszaka elcsent bűvös órát, férje hűtlenkedésének nyilvánvaló bűnjelét. Ettől azután a megtorpant Eisenstein leszáll a magas lóról.

Szinte végszóra nyílik az ajtó és belép Orlovszky herceggel és Falkéval az élén a tegnapi báli társaság. Elmondják, hogy az egész tréfa a ,,Denevér bosszúja" volt. Minden rendbe jön, Rosalinda megbocsát férjének, a ,,kölcsönvett" estélyi ruhát Adélnak ajándékozza, akit ezentúl majd a herceg pártfogol.