A Kolozsvári Magyar Opera múltjáról

Az erdélyi nyelvű színjátszás az arisztokrácia körében jelentkezik elsősorban művelődési igényként, ami hivatalos formában az 1791 nyarán, Kolozsváron tartott rendi országgyűlés munkálatai alkalmával kerül felterjesztésre. Az első jelentős előadásra 1792. december 17-én kerül sor a Nemes Magyar Jádzó Társaság rendezésében Kótsi Patkó János irányításával.

1803 –ban veszi kezdetét az állandó Kőszínház építése is a Farkas utcában, szemben a Vármegyeházával. A Kőszínház megnyitása 1821. március 12-én döntő módon befolyásolja a hivatásos magyar nyelvű színpad és zenés színpad további sorsát. A Kőszínház színpada szcenikailag is biztosítani tudja operák bemutatását. Itt viszik színre az első magyar nemzeti operát 1822. december 26-án, a Ruzitska József karmester zenéjére írt Béla futását.

1823–1827 között Déryné Széppataki Róza a kolozsvári társulat primadonnájaként a magyar nyelvű operajátszás bölcsőjévé avatja Kolozsvárt, ekkor kerülnek színpadra többek között Mozart, Rossini, Weber operái.

Jelentős korszaka a kolozsvári operajátszásnak Havi Mihály dalszínház-igazgató tevékenysége 1844–1860 között. Társulatvezetői korszakában jelenik meg Kolozsváron az első nyomtatott színházi periodika, a Kolozsvári Színházi Közlöny.

A századforduló után Janovics Jenő az a kimagasló személyiség, aki igazgatóként meghatározza a következő évtizedek kolozsvári színjátszását és ezen belül a zenésszínpad jövőjét. Janovics érdeme az európai színvonalú modern színházpalota felépítése (1906). Janovics szívügyének tekinti a magyar zeneszerzők (Erkel Ferenc, Goldmark Károly, Szabados Béla, Bródy Miklós, Farkas Ödön, Kacsóh Pongrácz) színpadi műveinek bemutatását is. Erdély Romániához csatolását követően, 1919. október 1-től a kolozsvári Nemzeti Színház épületét és teljes felszerelését a román kormányzótanács rendelkezésére kell bocsátani. Janovics és társulata a Sétatéri Színkör épületében folytatja tevékenységét.

A húszas évek gazdasági világválsága begyűrűzik térségünkbe is. A pénzügyi nehézségek az operettet helyezik a repertoár központjába. A kolozsvári zenés színpadon az operajátszás reneszánsza az 1940 szeptemberi II. bécsi döntés következménye. A II. világháborút követően a társulat visszatér a Sétatéri Színkörbe. Az új színházi törvény (1947) értelmében vált lehetővé egy, a kolozsvári Állami Magyar Színház mellett önállóan működő operatársulat létrehozására. 1948. decemberétől számítjuk az önálló intézményként működő Kolozsvári Magyar Opera létrejöttét - ennek vezetésével Eisikovits Miksát, a Magyar Zenefőiskola tanárát bízták meg. A megnyitó előadást 1948. december 11-én tartották Kodály Zoltán Háry János című daljátékával.

 

A II. világháború hozadékaként Észak-Erdélyt – és így Kolozsvárt is – visszacsatolják Romániához a szovjet nyomásra.
Ebben az időben három országos fontosságú intézményt szükséges kiemelnünk: a Bolyai Tudományegyetemet, a Művészeti Főiskolát és a kolozsvári Operát, melyek önálló magyar intézmények a II. világháborút követően. A Petru Groza-féle kormány 1947-es határozata alapján önálló magyar intézménnyé vált operánk ekkor még Népoperaként volt ismert. Rónay Antal, Kallós József, majd Szinberger Sándor igazgatásának köszönhetően a nehéz körülmények ellenére valós operarepertoárja marad, ahol a legjelentősebb magyar és külföldi művek is feldolgozásra kerülnek. Ebben az időszakban újra a nagy operák és a balettek válnak meghatározó műfajjá, viszont ez idővel alakul. A kolozsvári társadalmi rétegek összetétele folyamatosan változik, az értelmiségi réteg jelentős része elvándorol, és vidékről sok magyar lakos telepedik be a városba az erőszakos iparosítás miatt. Így nem is csoda, hogy a műsorpolitika változik, a 60-70-es években újra az operettbemutatók kerülnek előtérbe.

Az előző évtizedeket az Opera történelmének legsötétebb időszaka követi, a 80-as évek. Egyrészt mivel Kolozsvár zárt várossá válik, jelentős énekesek és előadóművészek külföldre vándorolnak, a társulat egyre inkább kezd elöregedni, a fiatalítás problémás, az utánpótlás kirekesztődik. Másrészt ebben az időszakban a cenzúra miatt új magyar művek műsorra helyezése nem lehetséges, csupán a régieket lehet továbbra is játszani. Kötelezővé válik román szerzők műveinek a bemutatása, s bár ezek ugyanúgy értékgazdagok és érdekesek, mint az addig játszott darabok, a közönség mégsem olyan befogadó: a politikai nyomás miatt játszott előadásokat a nézők elutasítják. Ráadásul a magyar szerzők műveinek számát is csökkenteni kell, ugyanis szem előtt kell tartani a román-magyar darabok arányát.

Rendszerváltáskor változik a helyzet, amikor megszűnik a cenzúra. A Kolozsvári Magyar Opera a minisztérium fennhatósága alá kerül, így a repertoárba többet semmilyen hatóság nem szól(t) többet bele. Színpadra kerülnek nemzeti érzelmű előadások, mint például Bánk bán, Hunyadi László, Viktória, Mária főhadnagy stb., emiatt a 90-es években a román politikum egy része előtt az intézmény fekete báránynak számít. Az Opera mindezek ellenére egy megújult társulattal több irányba képes sajátos arculatot kialakítani. Egyedüli intézmény a magyar kultúrtörténetben, amely Erkel Ferenc minden operáját színpadra viszi. A magyar operajátszás megalapítójának műveit a társulat nem csak Kolozsváron, hanem számos magyarországi településen, ezek között Gyulán (Erkel szülővárosában) is bemutatja.
1990 után a Kolozsvári Magyar Opera, kihasználva szabadságát, több műfaj és történelmi kor irányába nyit. Az intézmény programszerűen vállalja, hogy – felkarolva korának alkotói közösségét – évadonként egy-egy kortárs zeneszerző művét is színpadra viszi. Különlegességnek számít, hogy több hangversenynek és koncertnek a romániai bemutatójára az Opera színpadán kerül sor. Így hallgathatta meg a közönség a Psalmus Hungaricust, a Cantata Profanát, a Budavári Te Deumot, valamint itt került sor Bartók Kossuth-szimfóniájának kolozsvári bemutatójára is.

A Kolozsvári Magyar Opera az egyetlen hivatásos magyar zenei színház Erdélyben, mely a zenés színpad szinte minden műfaját a közönség elé viszi. Olyan opera-, operett-, balett- és musical előadások tekinthetőek meg, amelyeket egyetemes irodalmi alkotások ihlettek, illetve a magyar zeneszerzők (Erkel, Kodály, Bartók…) és kortárs szerzők (például Selmeczi) művei közül választunk ki. A repertoár pedig ennél is színesebb: kamaraoperák, gyermekelőadások is megtekinthetőek a már felsoroltak mellett. A Kolozsvári Magyar Opera fennállása óta folyamatosan alakul, illeszkedik a kor, a közönség igényeihez, egyre nyitottabbá válik. Romániai magyar kultúrintézményként mi nem csak feladatnak, hanem kötelességnek tekintjük azt, hogy a magyar kulturális környezet elvárásait figyelembe véve színes és minőségi szórakozási lehetőséget nyújtsunk.

Ez az az intézmény, amely egyben egyedi, előkelő és elérhető:
- egyedi, mert világszinten az egyetlen nem hivatalos állami/kisebbségi nyelven működő állami operaház, és egyben az egyetlen olyan magyar opera, amelynek társulata négy zenés színpadi műfajt játszik párhuzamosan
- előkelő, mert maga az opera mint műfaj az
- elérhető, mert mindenik évad műsor- és árpolitikáját úgy alakítjuk ki, hogy a közönség minden igényének megfeleljen

A jelenben a havi előadások mellett olyan alternatív programokkal próbáljuk nevelni a jövő közönségét, mint Fedezd fel magadnak az operát! (idegenvezetés az intézményben), leckeelőadások szervezése vagy Operaovi beindítása.