Opera női szemmel - (14) Kodály Zoltán: Háry János

Erről a rendkívüli műről nagyon nehéz csupán a szavak eszközével beszélni. Annyi szín, érzés, sajátságos hangulat és erély van a Háry János népdalfeldolgozásaiban, hogy talán nem merész az a kijelentés, miszerint a magyar néplélek minden vonása beleszövődött. 

A daljáték és a népszínmű csodálatos összefonódása ez a rendkívüli alkotás. Romantikus, mesés, ám mégis élethű. Ugyanakkor kemény társadalmi igazságokat, magyar/osztrák lelkületi és értékrendbélli párhuzamokat taglal.

Háry János ikonikus alak, a magyar obsitos jelképe, akinek bölcsessége a történet fölé magaslik. Ő meséli el tulajdonképp több év távlatából az eseményeket. A darab sokat sejtető indító mondata elárulja, hogy meséről van szó, ám ugyanakkor a közönségre bízza azt a feladatot, hogy körvonalazza magának, melyek a mese-elemek és mi lehetett a valóság. Ennek a daljátéknak „dolmányába” a magyar nép szellemisége, hazaszeretete, becsülete, hűsége és megmaradás-vágyának igaz kincsei vannak elrejtve.

A keretes daljáték tanulsága: a Monarchia magyar huszárai nélkül az osztrákok aligha győzhettek volna a franciák felett.  A történet bemutatja a császári udvart, az előkelő(sködő) életmódot, és természetesen, ezen belül az ottani  értékrendet is.

Háry János jókötésű fiatalember, akit körberajonganak a lányok, ám ő csak Örzsét szereti.

Örzse gondoskodó, odaadó és hűséges, türelemmel várja, hogy az ő Jánosa végre megkapja az obsitot, hisz egyszerű, békés életre vágyik.

Mária Lujza – a  császárlány – makrancos, saját kényelmét kereső és vágyainak áldozó alakja szöges ellentétben áll Örzse tiszta, nemes egyszerűségével. A császárlányt elkápráztatja a daliás huszár ereje és bátorsága, így rögtön magáénak akarja tudni Háryt, holott ő már asszony, mégpedig nem is akárkié, hanem éppen Napóleon császáré. El is viszi a huszárt az osztrák császári udvarba, ám Hárynak – okos  fondorlattal – sikerül  Örzsét is magával vinnie.

Marci bácsi alakja is sokatmondó és érzékletes: bár osztrákoknál szolgáló kocsis, lelkületét, értékrendjét, hazaszeretetét és népviselet-tiszteletét semmilyen esemény, cifra ruha, bőséges fizettség meg nem tudja törni és el nem tudja hajlítani. Ő is a szabadság reményével szolgál idegen földön, becsülettel.

A történet elmeséli, ahogyan a magyar huszárok segítségével az osztrák sereg győzelemet arat a franciákon és a hős Háry jól megérdemelt obsittal visszatérhet Nagyabonyba.

Kodály zenéjének egyszerre sikerül érzékeltetnie a magyar lélek egyszerű tisztaságát és az osztrákok bonyolultabb, szikárabb, szárazabb életmegéléseit. Csodálatosak Kodály zenei megoldásai, az átfedő hangzás-váltások, melyek egymásba folynak ugyan, ám félre nem érthető körvonalakkal határolják el a magyar népzenét a világi/polgári megszólalásoktól.

A daljáték legelején, amikor Hárynak indulnia kell a csatába, erélyes nyugalommal, hittel  énekel Örzsével. Együtt teremtik meg, előre látják, hogy egymáséi lesznek: ”úgyis tudom a tied leszek én”. Ebben a szóban: „úgyis”, annyi felhang zeng! Benne foglaltatik az a sok nehézség, keserűség, féltés, honvágy, megaláztatás ami érni fogja őket, ám ugyanakkor egy mindenek fölött diadalmaskodó rendíthetetlen hit is, amit megvallanak a „Piros alma” című népdalban. Szívszorítóan énekli Háry: “kisangyalom ne búsulj”. Örzse hite, ereje és hűsége erre a válasz: „bizony nem búsulok én”.

Kiemelném a népdalban megszólaló, magyarságunkra jellemző erényt: becsülettel elhordozni a nehézségeket, tiszta erkölccsel és igaz szerelemmel kitartani, hisz annál nagyobb kincs aligha lehet egy ember életében, mint hogy lelke-párja mellett élhet.

Tiszán innen – Dunán túl. Cimbalom kísérettel énekelt népdalfeldolgozás. Érezni általa a magyar puszta csendes alkonyati szellőjét, a Tisza illatát, a növények suhogását, a ménes száguldását és a takaros tanya légkörét: a szerelem „kicsi kunyhós” biztonságát. Meseszép.

A zenekari közjáték, a híres Intermezzo mintha egyetlen „huszárvágással”mutatná be a magyar virtust, a mélyen érző lelkületet, és a méltóságteljes, tartásos erőt. Olyan az indító három rövid, erőteljes, levegőben maradt hang, mintha egy huszár dobbantana és férfias erővel megvetné a sarkát, majd belefogna mondandójába. A ropogós, hetykén éles ritmusok sokasága, a magyaros dallamív átöleli az egész Kárpát-medencét, minden szegletének legjellegzetesebb hangzását hallatva. Az Intermezzo a történet zenekari összefoglalója.

„Nagyabonyban csak két torony látszik” című népdallal indulnak harcba a magyar huszárok. Nem tudom megállni, hogy ne emeljem ki ennek a zenei pillanatnak mély mondandóját. A besorozott magyar férfiak tartásos hagyakozása ez a bús, érzékeny dal: búcsú a szülőföldtől, az anyáktól, szerelmektől. Kihallható a honvágy maró fájdalma, a hazaszeretet tiszta minősége. Énekelnek Nagyabony két falutornyáról, szemben Majland harminckéttőjéről. Nem csábíthatóak a jellemes magyar huszárok sem nyugat elegánsabb és  gazdagabb tartományaival (tornyaival), sem hideg szépségű leányaival. Az otthon, a fészek, a szerelem hatalma mindennél erősebb megtartó bizonyosság bennük.

Örzse szerelmes féltékenysége megejtően kedves. Bár a magyar nőkre jellemző tűzzel félti az ő Jánosát, s ha kell a császárlánynak a haját is megcibálja, de a lelke legmélyén mégis tudja, hiszi, hogy az a kincs, az a szerelmi egység, ami övék, senki és semmi által meg nem bontható. Csodálni való Örzse jellemes kitartása, hegyeket mozgató erős szerelme. Megindító dallal búcsúzik. Érzékeny pillanata ez a műnek, hiszen végülis lemond Háryról, szerelmes párja jóléte érdekében.  

„Szegény vagyok, szegénynek születtem”. Nem kíván senki terhére lenni, inkább feláldozza szerelmét, hogy Jánosának jobb sorsot engedjen. Alázatos lemondása tiszta egyszerűséggel szemlélteti az igaz szerelem jellemvonását, amely annyira szeret, hogy elenged.

Ám Háry János szerelme ugyanolyan erős; együtt térnek hát vissza szülőfalujukba, Nagyabonyba.

A daljáték leghangsúlyosabb mondandója az, hogy ha céljaink nemesek, tartásunk erényes, szívünk tiszta, erkölcsünk mércéje megingathatatlan, kitartásunk szilárd, talán az elképzelhetetlen álmok is valóra válhatnak, ahogy népmeséink magas szellemiséget rejtő jelképei is tanusítják.

Szerző: Horváth Erika