A denevér kvázi magyaros ízekkel fűszerezett partitúrája azt a pezsgést nyújtja, amit a Kék Duna keringő alkotójától el is várhatunk, ráadásul Strauss ragyogóan ért a cselekmény bonyolításához és az időzítéshez, és határozott érzéke van a jellemábrázoláshoz is: minden szereplő okkal viselkedik úgy, ahogyan viselkedik – ami azért a legtöbb operettben ritkán fordul elő. Míg Offenbach operettjei gyakran valóságos személyeket vettek célba, Strauss szatírája általánosabb, de ez nem jelenti azt, hogy kevésbé volna éles. Orlovsky a degenerált arisztokrata felejthetetlen típusa, ráadásul ravasz módon nadrágba bújt mezzoszopránra komponálta Strauss, ami a figurának némi szexuálisan kétértelmű felhangot kölcsönöz. Továbbá Strauss „kulturáltabb” zenei nyelven fogalmazza meg szatíráját, mint francia pályatársa. A denevér csakugyan a leginkább operaszerű operett. A zenekar sokkal fontosabb szerepet kap, mint a legtöbb operettben: nem pusztán kísér, hanem jelentős témákat mutat be és jellemeket rajzol meg.
ifj. Johann Strauss
A denevér
Operett három felvonásban
Közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera ének-, zene- és balettkara