Opera három felvonásban
Szövegét Sardou drámája nyomán írta: L. Illica és G. Giacosa
Puccini tevékenységében fonódik össze a bel canto gördülékenysége és a verizmus valóságközelisége, de míg a verizmus hirdetőit elsősorban és mindenekelőtt az ,,élethez való hűség” érdekelte, addig Puccini számára a szépség volt a végső értékmérő.
A Tosca római ősbemutatóján (1900. január 14., Teatro Costanzi) tombolt a közönség. Cavaradossi ,,E lucevan le stelle” (Tiszta csillagos éj volt) áriáját megismételtették, Puccinit pedig hatszor hívták a színpadra. Ettől kezdve a Tosca az olasz operaszínpadok repertoárjának alapja lett.
Cselekmény:
I. felvonás:
A római Sant'Andrea templom egyik mellékkapuján félelemtől reszketve, rongyos rabruhában tántorog be Angelotti, a Római Köztársaság egykori konzulja, aki az Angyalvárból szökött meg. Nővére Attavanti marchesa, a templomban levő családi kápolna kulcsát a Madonna-szobor alá rejtette. Értesítést küldött az elfogott Angelottinak, hogy szökés esetén itt találhat menedéket.
Angelotti rémülten keresgél. Mikor végre megtalálja a kulcsot, kinyitja a kápolna rácskapuját és sietve elrejtőzik.
Alighogy eltűnt, becsoszog a sekrestyés. Cavaradossi számára ételt hozott és festőszerszámait készíti lassan elő.
A festő meg is érkezik, leveszi a leplet a készülő képről, mely a bűnbánó Magdolnát ábrázolja. A kép egy imádkozás közben megfigyelt ismeretlen szőke asszonyról készült. Majd kis medaillont vesz elő, szerelmesének, Floria Toscának arcmását. Cavaradossi lelkében két női arc képe él: a szőke szépség, aki ecsetjét ihlette és Tosca, akit szíve egész melegével szeret.
Alighogy az öreg sekrestyés eltávozott, nyílik a kápolna ajtaja és megjelenik az üldözött szabadságharcos: Angelotti. Azt hitte, hogy a templom üres, most azonban ijedten pillantja meg Cavaradossit, a festőt. Rémülete azonban örömre változik, hiszen Cavaradossi régi barátja és harcostársa. A művész nem is hagyja cserben Angelottit. Megbeszélésüket türelmetlen hang zavarja meg: Tosca érkezik. A festő gyorsan átadja Angelottinak az étellel telt kosarat és a kápolnába tuszkolja. Az énekesnő gyanakodva fogadja Cavaradossi magyarázatait. Suttogást hallott és most azt hiszi, a szép szőke ismeretlen járt itt, akinek vonásai a készülő képen felismerhetők. A festő végül is megnyugtatja kedvesét, aki távozik. A szökevény és Cavaradossi folytatják a menekülés előkészületeit.
Most ágyúlövés visszhangja remeg végig a templomon. Angelotti szökését felfedezték az Angyalvárban, az őrség így adja tudtul, hogy szökevény rab bújkál a városban. Tanácskozásra nincs idő.
Cavaradossi gyorsan határoz: átadja nyaralója kulcsát, majd azt tanácsolja: ha veszélyt sejt, bújjon el a kerti kút mély üregében. Angelotti még álruhát szeretne ölteni, de Cavaradossi fél minden késlekedéstől. Ő maga kíséri el barátját, hogy menekülése biztonságos legyen.
Ünnepi Te Deumra készül a papság, a hír szerint Napóleon vereséget szenvedett.
A templomban most Scarpia báró, Róma mindenható rendőrfőnöke jelenik meg. A nyomozás szálai ugyanis ide vezetnek, a templomba: valószínű, hogy a szökevény Angelotti itt talált búvóhelyet. A sekrestyés megtalálja az Attavanti-kápolnában az üres kosarat, egy nyomozó Attavanti-címeres legyezőre bukkan, a rendőrfőnök pedig felismeri a készülő képben a márkinő vonásait. Most már minden világos előtte: Cavaradossi, a szabadgondolkodó festő, az ,,állam ellensége" és Attavanti márkiné, a szökevény nővére segített Angelottinak, hogy megmeneküljön a rendőrkopók elől. A nyomozás folyik még, mikor Tosca visszatér a templomba. Közölni akarja Cavaradossival, hogy ma este késni fog, mert énekelnie kell a győzelmi ünnepségen. Meglepetve látja azonban, hogy a festő már eltávozott. Újra felébred féltékenysége. Scarpia még szítja is gyanúját, hiszen régóta szemet vetett a szép énekesnőre.
A templom megtelik hívekkel. Kezdődik az ünnepi Te Deum. Scarpia, miközben felhangzanak a szertartás igéi, parancsot ad, kövessék Toscát, mert az asszony léptei biztosan Cavaradossihoz, majd Angelottihoz vezetnek. A rendőrfőnök fejet hajt a templomon áthaladó bíboros előtt, de gondolatai egyre csak Toscával foglalkoznak.
II. felvonás:
Scarpia a Farnese-palotában várja titkosrendőreit. A palota kápolnájában a kormány győzelmi ünnepséget rendez, melyen részt vesz Tosca is. A rendőrfőnök néhány sor írást küld Toscának, melyben kéri, ha szereplésével végez, sürgősen keresse fel őt.
Közben megérkeznek fogdmegjei és jelentik, hogy hiába kutatták át Cavaradossi nyaralóját - Angelottit nem találták sehol. Mindenesetre magukkal hozták Cavaradossit, aki nyilván tudja, hogy barátja hol bujkál. Miközben Scarpia és emberei kihallgatják, kívülről hallatszik az ünnepi kantáta.
A festő mindent tagad. Megérkezik Tosca is, akit szerelmese egy intéssel figyelmeztet: ne áruljon el semmit.
Scarpia a kínzókamrába viteti foglyát, majd Toscát faggatja. Az énekesnő hallgat, de megtörik, mikor a kínzókamrából egyre erő-sebben hallatszik ki Cavaradossi jajgatása. A szerelmes asszony most már elárulja Angelotti rejtekhelyét.
A rendőrfőnök elérte célját. Parancsot ad: hagyják abba a kínzást. Az ájult, véres homlokú festőt betámogatják. Cavaradossi most ráébred, hogy Tosca iszonyatos árat fizetett szabadulásáért: kiszolgáltatta Angelottit! Felháborodottan taszítja el magától az asszonyt.
Ebben a pillanatban hírnök ront be a szobába, a második marengói csata hírét hozza: Napóleon győzött, szétzúzta az osztrák hadat. Cavaradossi, akiből a kínvallatás sem tudott vallomást kicsikarni, most elárulja magát. Mámorosan kiáltja:
Vittoria, Vittoria!
A szép hajnal közel,
A fénynek győzni kell,
Ébredj szent szabadság,
Megdőlnek a zsarnokok!
Scarpia azonnal börtönbe vetteti a festőt és mindjárt ki is adja a parancsot: hajnalban végezzék ki.
Tosca most már szerelmese életéért harcol. És megkérdi a rendőrfőnököt: ,,mennyi az ára?"
De az nevetni kezd:
Úgy? Hát eladónak hitt?
Jó, de hát az ilyen bájos asszony
Nem pénzen vesz meg engem!
Az embertelen zsarnok ajánlata: az asszony szerelméért visszaadja Cavaradossi szabadságát.
Tosca, tragikus belső viaskodás után elfogadja az alkut. A rendőrfőnök persze csak a megállapodás felét akarja betartani. A festőt nem bocsátja szabadon, hanem ígéretet tesz, hogy a holnapi kivégzésnél a katonák vaktöltést használnak majd és így Cavaradossinak csupán a kivégzési komédiát kell eljátszania. Hogy eloszlassa Tosca gyanúját, mindjárt ki is adja a parancsot: Kötél helyett golyó! Ugy, mint Palmierinél!" Tosca azt hiszi, hogy ez a néhány szó a vaktöltésre céloz. Spoletta, Scarpia embere azonban megérti a rendőrfőnököt: ,,Úgy, mint Palmierinél!"... Ez pedig halált jelent! Scarpia kegyesen még arra is hajlandó, hogy útlevelet adjon a szerelmesek számára.
Mialatt az útlevelet írja, Tosca észrevétlenül magához veszi a vacsoraasztalon heverő kést, s mikor a rendőrfőnök a kész útlevéllel kezében szerelmes öleléssel siet feléje, leszúrja a zsarnokot.
Scarpia hangtalanul a földre zuhan. Tosca menekül. De a küszöbön vissza kell fordulnia: az útlevél a halott kezében maradt.
Reszketve visszatér s a megmerevedett ujjak közül kiszabadítja a menlevelet - majd égő gyertyákat állít a holttest mellé, aztán viszi a szabadulást Cavaradossinak!
III. felvonás:
Hajnalodik. Az Angyalvár bástyájáról látszik a szürkületből kibontakozó Róma. Valahol nyáj kolompja szól - aztán felhangzik a pásztor éneke és Róma harangjainak hangja.
Cavaradossit elővezetik börtönéből. Utolsó kérése: hadd intézzen néhány búcsúsort kedveséhez. A festő egyetlen gyűrűjét a börtönőrnek adja, s ez bólint: írjon hát.
Megérkezik Tosca, örömrepesve újságolja szerelmesének: a katonák csak színleg használják majd a fegyvert. Lelkére köti a festőnek: ha megdördülnek a puskák, vesse magát a földre - és aztán, ha a pribékek eltávoztak, Scarpia útlevele szabad utat nyit előttük. Felvonul a kivégző osztag.
Tosca az egyik oszlop mögé búvik, onnan figyeli a tragikus jelenetet. A fegyverek eldördülnek Cavaradossi elesik. Alighogy a katonák távoznak, Tosca halkan szólítja. Iszonyodva eszmél rá, hogy kedvese halott s zokogva borul holttestére.
Lentről zavaros hangok szüremlenek fel: megtalálták Scarpia holttestét, keresik a gyilkost. Tosca nem várja be üldözőit, a várfalról a mélybe veti magát.