Parasztbecsület

Cselekmény

Történik: egy szicíliai faluban, 1880 körül.
A harangok húsvéti misére hívják a híveket. A parasztok Lucia asszony kocsmája előtt gyülekeznek és vidáman beszélgetnek a ragyogó napfényben.
A tömeg hamarosan szétszéled, s a kocsma előtti térségen Santuzza tűnik fel. Izgatottan kérdezi Lucia asszonyt: tudja-e, hol van a fia, Turiddu?
Borért ment a szomszéd faluba - válaszol az anya.
Santuzza most kiönti szíve minden keserűségét: nem ment biz az el, hanem itt ólálkodott egész éjszaka Alfio fuvaros háza körül, mert annak feleségét Lolát szereti. Elpanaszol mindent, szerelmének egész történetét: Turiddu a szép kacér Lolát szerette, de elvitték katonának, s a lány, míg Turiddu távol volt, a fuvaroshoz ment feleségül. Mikor aztán a legény visszatért a katonaságtól, bánatában önála, Santuzzánál keresett vigasztalást. A kacér Lola azonban - mit sem törődve a hűséggel, tisztességgel - újra behálózta egykori szeretőjét.
Alfio, a fuvaros - Lola férje - érkezik meg útjáról. Csupa vidámság, életöröm: a fuvaros életről beszél, majd feleségéről, aki szerinte a leghűségesebb a földkerekség minden asszonya között.
A templomból elindul a húsvéti körmenet. Alfio távozik, a hívők pedig letérdelnek a templom előtt, míg a körmenet elvonul.
Nagy hetykén, magabiztosan jön Turiddu. Santuzza könyörögve kéri, ne hagyja el, térjen vissza hozzá. De a férfi unja már. Terhére van örökös féltékenykedése.
Lola is megjelenik a templom előtt, misére megy. A legény a szép, kacér asszony után indul, de Santuzza útját állja, mire ő a templom lépcsőjéről durván ellöki elhagyott kedvesét. 
A lány sírva átkozza a hűtlent... Ekkor pillantja meg a fuvarost, aki a mise végére jött vissza, s rögtön beárulja neki Turiddu és Lola bűnös szerelmét. A férfi örjöng, szinte eszét veszti és bosszút esküdve rohan el.
A nép kitódul a templomból: a tér s a kocsma hamarosan benépesedik. Ott van Turiddu is: borral kínálja az újból visszatért fuvarost, de az nem fogadja el az áldomást. Kiüti kezéből a boros poharat. Szörnyű sértés ez, amit csak vér moshat le. Turiddu - szicíliai népszokás szerint - megharapja Alfio fülét. Ez kihívás. Késpárbaj, életre-halálra.
A fiatal, izzó vérmérsékletű parasztlegény most kijózanodik. Rádöbben, ha őt megölik, Santuzza árván marad itt. Turiddu búcsút vesz anyjától s szinte sejti, hogy ez az istenhozzád - örökre szól. Kéri, hogy bocsásson meg neki, ha vétett ellene, s ne hagyja el a magára maradt, szerencsétlen Santuzzát.
Aztán elrohan s alig néhány pillanat múlva felhangzik a rémült kiáltás: ,,Megölték Turiddut!"