Online előadás

A romániai közönség először a Kolozsvári Magyar Opera előadásában láthatja az Ory grófját, a 2013-as bemutató pedig a szerző halálának 145. évfordulójára esik. Rossini utolsó vígoperájának sikerét bizonyítja, hogy az 1828-as ősbemutató után 1884-ig Párizsban közel négyszázszor tűzték műsorra, de később háttérbe szorult Rossini ismertebb operái mellett. A Metropolitan Opera 2011-es bemutatója ismét a figyelem középpontjába állította a méltatlanul elfeledett operát.

A főszereplő, Ory grófja valószínűleg létezett a XII. században: a libretto szerzőit, Eugène Scribe-t és Charles-Gaspard Delestre-Poirsont egy picardiai legenda ihlette. Az opera középpontjában álló szerelmi háromszögben a nő és férfi, az erkölcs és gátlástalanság, valódi szenvedély és hódítási vágy csap össze. A “rossz modor és jó szenvedély vígjátéka” (Martin Bernheimer amerikai zenekritikus megfogalmazása) alkalmat ad arra, hogy az énekesek nemcsak technikájukat, de komikusi vénájukat is megmutathassák.

Rossini fergeteges operájában a mániákus szoknyavadász Ory az első felvonásban nem átall szerzetesnek, a másodikban meg apácának öltözni, csak hogy az imádott (értsd: megkívánt) hölgy közelébe férkőzhessen. A kétszereplős fogócska lényeges segéderői a valós ingerektől fűtött modern, mai férfiak és a képzelet által alkotott irreális szépségű virtuális középkori udvarhölgyek – azt, hogy a két csapatból mikor ki mutatkozik férfiasabbnak, akár küllemre, akár jellemre, a sors szeszélye dönti el.

Lüszisztraté hős utódai motoron száguldanak, nadrágot viselnek a valóságban, a képzeletben pedig káprázatosan szépek, és fityiszt mutatnak a botcsinálta modern Don Giovanninak – éljen az emancipáció!

Gioachino Rossini

Ory grófja

Vígopera két felvonásban

Francia nyelvű előadás magyar és román feliratozással

Szövegét írta: Eugène Scribe és Charles-Gaspard Delestre-Poirson