Hét tükör
(Hét női táncszoló)
Bemutató
Táncelőadás
A Kolozsvári Magyar Opera balettkara és a Fonte di Gioia együttes közös produkciója
Műsoron:
Georg-Philipp Telemann (1681 - 1767) : Modéré ( Nouveaux Quatuors Parisiens nr.6.)
Georg Friedrich Händel (1685 - 1759): ”Se pietà di me non senti" (Giulio Cesare in Egitto)
François Couperin (1668 - 1733): Les baricades mistérieuses (Second Livre de pièces de clavecin, Sixième Ordre)
Marin Marais (1656 - 1728): Le Badinage ( 4ème livre de Pièces de viole)
Georg Philipp Telemann (1681–1767): Komm Schlaf (Germanicus)
Andrea Falconieri (1585/1586 - 1656): La Folia (Folías de España)
Marco Uccellini (1603 - 1680): Sonata sopra la Monica
Jean-Philippe Rameau (1683 – 1764) : Forêts paisibles (Les sauvages /Les Indes galantes)
Gebe-Fügi Renáta - szoprán
Dénes Anna - hegedű
Dénes Csongor - hegedű
Király Erzsébet - brácsa
Csata István - viola da gamba
Amalia Erdős- csembaló
SZEREPOSZTÁS:
Indrei Antonia, Siminic Oana, Shevchenko Ana, Rațiu Camelia, Bogoi Viorica, Barabás Júlia, Popa Andreea, Terebesy Ioana Cristina
Részletek: Georg Friedrich Händel, Andrea Falconiero, Georg Philipp Telemann, François Couperin, Jean-Philippe Rameau
Jelmeztervező: Ledenják Andrea
Díszlettervező: Venczel Attila
A koreográfus asszisztense: P. Rusu Gabriela
Rendező-koreográfus: Jakab Melinda
A zenei műsorról:
Műsorunkat 17-18. századi német, francia, olasz zeneszerzők műveiből válogattuk össze. Az áriák, a hangszeres darabok szemelvények nagyobb terjedelmű művekből (operákból, gyűjteményekből), de találhatunk közöttük önálló hangszeres darabokat is (Folia, Monica). Műsorunk összeállításánál az a cél vezérelt, hogy műfaji változatosságával a lehető legkontrasztosabb, érzelmileg sokszínű hatást érjünk el. A szóló, tutti darabok, áriák lehetőséget nyújtanak a táncművészeknek arra, hogy a mozgásművészet nyelvén a lehető legszélesebb zenei eszköztárral rendelkezhessenek. Ugyanakkor zenei válogatásunkban hét tükröt, hét különböző emberi jellemtípust, állapotot is felmutatunk, mert a zene is hasonlatos a tükörhöz: hallhatóvá, érzékelhetővé teszi azt, ami belülről, csendben nem mindig felismerhető.
Igor Stravinsky
Tavaszi áldozat
Táncelőadás
Igor Stravinsky mindenki másnál ékesebben példázza a 20. századi komolyzene stiláris sokféleségét. Első nagyszabású műve, az 1910-es Tűzmadár (L’oiseau de feu) egzotikus töménységű utóromantikus mű, amely sokat merít Stravinsky tanára, Rimszkij-Korszakov zenéjéből. Három évvel később kolosszális zenekari darabjával, a Tavaszi áldozat (Le Sacre du Printemps) című balettel már sokkolja a közönséget. Újszerű ritmusrendszere által a Tavaszi áldozatban a zene minden egyes alkotóeleme önálló életre kel. A balett azon az ősi mítoszon alapul, amelyben pogány áldozat által a törzs vénei és bölcsei fölajánlanak egy szüzet a tavasz istenének. A szűznek halálba kell táncolnia magát ahhoz, hogy fölébressze a földet. A kiválasztott tánca halállal végződik, amely során a lány kimerülten összerogy, mozdulatlanná dermed, hogy aztán újra életre keljen és újra eltáncolja áldozati táncát. A tavaszi áldozatban soha nem jön el a tavasz, szünet nélkül tart a halál felé vezető szertartás.
SZEREPOSZTÁS:
Lány - Bogoi Viorica
Fiú - Gribincea Augustin m.v.
Vének - P. Rusu Gabriela, Cîmpean Rareș
Tavasz istene - Mon Antonio
Indrei Antonia, Popa Andreea, Terebesy Ioana, Barabás Júlia, Siminic Oana, Rațiu Camelia, Göllner Delia, Shevchenko Ana, Kovács Maria m.v., Ianc Florin, Vlad Sebastian, Hosu Sergiu, Rîpă Alin, Kálmán Róbert, Dobre Alex
Vezényel: Jankó Zsolt
A koreográfus asszisztense: P. Rusu Gabriela
Rendező-koreográfus: Jakab Melinda