Gaetano Donizetti: Don Pasquale

Cselekmény:

I. felvonás

Don Pasquale a bogaras agglegény türelmetlenül járkál fel s alá: a doktort várja, aki ezúttal nem közönséges medicinát hoz, hanem különleges ,,gyógyszert", Don Pasquale unokaöccse, Ernesto engedetlensége ellen.
Ernesto ugyanis - nagybátyja minden dühös tiltakozása ellenére - nősülni készül. Norinát, a szép özvegyet szándékozik oltárhoz vezetni. Az öreg agglegény most azzal kíván bosszút állni rajta, hogy ő maga házasodik meg, engedetlen öccsét pedig kizárja az örökségből, s így a szegény ifjú - vagyontalan lévén - kénytelen lesz majd lemondani szerelmeséről.
Az orvos végre megérkezik büszkén jelenti be, hogy megbizatását elvégezte: megszerezte a menyasszonyt Pasqualenak, méghozzá a legméltóbbat, tulajdon húgát, aki megaranyozza majd Don Pasquale öreg napjait.
A lelkendező öreg hálálkodó szavaira az orvos újabb dicshimnuszszal felel. Az agglegényben lobot vet a szerelem: azonnal találkozni akar jövendőbelijével.
Pasquale szerelmes lángolásában sem feledkezik meg bosszújáról. Örül előre, milyen elképedt arccal fogadja majd Ernesto az ő házasságát és az új végrendeletet, mely öccsét megfosztja minden örökségétől.
Mikor azután Don Pasquale valóban elmondja Ernestonak házassági tervét, az először csak tréfának veszi, de hamarosan ráeszmél, hogy nagybátyja teljes komolysággal beszél. A fiatalember utolsó érvként a józanságra hivatkozik: ilyen fontos lépés előtt ki kell kérni a jóbarátok tanácsát. Itt van például a háziorvos, doktor Maletesta, vele kellene megtanácskozni, vajon helyes-e az ilyen késői esküvő. Don Pasquale fölényesen válaszol: a doktor már mindenről tud, a terv megnyerte legteljesebb helyeslését, annál is inkább, mert a menyasszony nem más, mint Malatesta testvérhúga. 
Ernesto megsemmisülten hallja nagybátyja szavait. Koldusbotra juttatták, és jóbarátjáról, a háziorvosról kiderült, hogy a legádázabb ellensége. Pasquale most betetőzi a házassága előkészületeit. Unokaöccsét egyszer s mindenkorra kitiltja házából.
Norina, a bájos fiatal özvegy, Ernesto kétségbeesett levelét olvassa. ,,Norinám, halállal a szívemben írok neked: Don Pasquale, a gaz, kétszínű Malatesta doktor biztatására, eljegyezte az orvos húgát, engem kiűzött a házból és végül teljesen kitagadott. Szerelmem azt parancsolja, hogy lemondjak rólad. Elnagyom Rómát és rövidesen Európát is. Légy boldog, ez legforróbb kívánságom. Ernestód.
Szerencsére az orvos éppen jelen van, és így Norina azonal nekiszegezheti a kérdést: miféle cselvetésről van itt szó? A doktor tüstént elmeséli: Don Pasquale már régóta házasodni készül, eddig sikerült lebeszélni őt, az öreg azonban annyira makacs, hogy taktikát kellett változtatni vele szemben. Ő tehát most már nem ellenkezik vele, sőt - látszólag még hozzá is segíti a házassághoz. Azt füllentette az öregnek, hogy tulajdon húgát adja hozzá. Ebből cask annyi igaz, hogy Malatestának valóban van egy húga, aki azonban valahol távol, kolostorban nevelkedik. Az orvos terve most az, hogy Norinát mutatja be testvérhúgaként. A doktor unokabátyját pedig mint jegyzőt vezetik majd be az agglegény házába, ő köti majd meg a látszatházasságot. Norina feladata csak annyi lesz, hogy magába bolondítsa a vén embert, aztán elvegye kedvét a turbékolástól. Alaposan meghányják-vetik a tervet. Norina fogadkozik: „Adta vén bolondja, bennem emberére talál...'

II. felvonás

Ernesto otthonától, boldogságától búcsúzik, és miután távozott, peckesen sétálva Don Pasquale bukkan elő. Ugy kihúzza magát, mint holmi gavallér.
Megérkezik a doktor s hozza az iruló-piruló szende kislányt, aki - Malatesta szavai szerint - csak nemrég hagyta el a zárda falait. Norina kitűnően játssza szerepét. Ájuldozik, mikor meglátja leendő férjét: az ő szűzi pillantása egy férfinak a közelségét sem bírja el. Az öreg agglegény olvadozik. Itt már nincs sok dolguk a cselszövőknek. 
Pasquale azonnal házasodni akar. Gyanútlanul, ostobán rohan a verembe. Malatesta persze elrendezett mindent. Mindjárt kéznél a jegyző, s hamarosan papírra vetik a szerződést is:
A fent nevezett Don Pasquale
Minden néven nevezett javát,
Az ingót és az ingatlant
Kettőjük nevére írja át.
És hitvesének ugyanekkor
Rendelkezési jogot ád,
Hogy kezelje teljes vagyonát.

Ernesto éppen akkor érkezik. Megdöbbenve látja, hogy nemcsak Malatestát, a jóbarátot vesztette el, hanem Norina, az imádott asszony is hűtlenül cserbenhagyta. Kétségbeesésében majdnem felborítja a tervet, de a doktor résen van, s gyorsan fülébe súgja: ne csinálj botrányt, mert akkor végképp elveszted Norinát!
Közben aláírták a szerződést, mely a fiatalasszonyt a ház úrnőjévé teszi. A tinta csak éppen megszáradt az íráson, és Norina - abban a pillanatban átváltozik komisz, házsártos menyecskévé. Máris úgy megtáncoltatja az öregembert, hogy az nem tudja, melyik lábára álljon. Az imént még szende szűz, aki alig merte szóra nyitni ajkát, most pattog, zsémbel, parancsol, nyelve úgy jár, mint az ostor. De hamarosan megmutatja azt is, hogy a szerény, klastromfalakhoz szokott hajadon a pompát, a bőséget is kedveli. Azonnal kiadja a parancsot, hogy új szolgaszemélyzetet kell fogadnia. Legyen itt ajtónálló, inas, szobalány bőven, mert ő bizony utálja a szegényes, avult háztartást. Azután férjét egy kissé kioktatja, aki már válaszolni sem tud, csak hápog kétségbeesetten.
Ernesto most már érti a cselszövést, és kissé még szánja is az öreget. De hiába, a játékot végig kell játszani. 

III. felvonás

Don Pasquale otthona alaposan megváltozott. Ahány asztal, szék akadt a lakásban, az mind teleszórva ruhákkal, tollas kalapokkal, szörmékkel, drága övekkel, csipkékkel. Ő maga pedig magábaroskadtan üldögél. Kétségbeesetten nézi a töméntelen számlát és árjegyzéket, mely ugyancsak az ifjasszony pazarlásáról tanúskodik. Özönlenek az újabb számlák; a férj kétségbeesetten állapítja meg: ,,Ha ennek nem lesz vége, rövidesen a bolondok házába kerülök." 
Az öreget közben gyötri a féltékenység is. Norina díszes öltözékben menni készül. A férj megkérdezi:
Ej, kisasszony, ugyan hová megy
Éjszaka így egymagában?
És ha férje ezt a dolgot,
Mondjuk úgy, hogy nem kívánja?

Egyéb se kell Norinának, már pörög a nyelve szélsebesen:
Férjuramnak jobb, ha hallgat
És vigyáz, hogy meg ne járja!

Pasquale úgy véli, most már itt az ideje, hogy férji jogait érvényesítse: ,,Kisasszony, azonnal menjen a szobájába és engedelem nélkül onnan ki ne mozduljon." Szó szót követett, s végül elcsattant az első nyakleves, a szenvedő alany természetesen - Don Pasquale.
A fiatalasszony ellibeg és az öreg ottmarad töméntelen asszonyi holmi és a rengeteg nőtt számla között. Az egyik ,,számlából”, amelyet Norina szándékosan hullatott el, kiderül, hogy nem a számtalan boltosok egyike küldte, hanem a fiatalasszony titkos imádója.
Pasquale már betűzi is az írást: „Ma este 9 és 10 óra között várlak a kertben. Engedj be a hátsó kiskapun, ahol a fák árnyéka biztos rejtekhelyet nyújt. Majd dallal adok jelt. A te hűséges szerelmesed."
Hát ez már Don Pasqualenak is sok. Azonnal Malatesta doktorért küld. Véget kell vetni az egész gyalázatnak. A kétségbeesett férj visszavonul, hogy kipihenje fáradalmait, közben megérkezik a doktor, Ernesto kíséretében, és szövik tovább az összeesküvést. Az ifjú lent a kertben találkozik majd Norinával, a doktor pedig úgy irányítja az eseményeket, hogy Pasquale maga jöjjön rá: legjobb, ha felbontja házasságát.
Az ifjú szerelmes már indul is a légyottra. Alig csukódik utána az ajtó, bevánszorog az öreg Pasquale. Minden szava panasz. Felképelték, vagyonát eltékozolják és mindezen gazságok betetőzéséül - íme, itt a levél, mely a fiatalasszony züllöttségéről tanúskodik. Malatesta részvevően bólogat és jótanáccsal szolgál: 
Lent a kertben lesben állunk,
S várjuk a pásztorórát,
Akkor aztán ráijesztünk,
Hogy bírónak adjuk át,
Míg csak meg nem esküszik,
Hogy megembereli magát.

Az öreg férjnek azonban ez édeskevés: ő szabadulni akar az asszonytól, ne ígérjen javulást. Pasquale egyetlen igéretre vár: felesége fogadja meg, hogy soha többé nem lépi át háza küszöbét!
Ernesto dallal hívja szerelmesét. Norina meg is jelenik, s repül az ifjú karjaiba. De ott van az öreg férj is, lámpása már csillog a fák között. Malatesta persze mindenütt hűségesen a nyomában.
A tettenérés teljes mértékben sikerült. Pasquale könyörtelen bosszút emleget, de végül hallgat a józan eszére: házasodjanak össze a fiatalok, ő nem áll tovább útjukba.
Még a leleplezést is könnyű szívvel viseli el; hiszen kiderült, hogy a köpenybe burkolt szerelmes ifjú nem más, mint Ernesto, a ,,hűtlen" feleség pedig - Norina, a bájos özvegyasszony, unokaöccse szerelmese. Pasquale megbocsátja a cselszövést, az áljegyzőt és az érvénytelen, mímelt esküvőt: ha keserves árat fizetett is érte, végre mégis visszanyerheti öreg napjainak csendjét, nyugalmát.