08
október
vasárnap/ 18:00
Erkel Ferenc

Bánk bán

Bánk bán
Opera

Opera három felvonásban
Szövegét Katona József nyomán Egressy Béni írta

 

Erkel Ferenc harmadik operája több szempontból is az érett mester összegző alkotásának tekinthető. Szerkezetbeli és tematikus megfelelések kapcsolják a Bátori Máriához és a Hunyadi Lászlóhoz egyaránt.

Bánk bán a magyar opera megalakulása után az első bemutatott operák között van, ugyanakkor az első Erkel-opera, amit színre vitt a társulat. Szövegét Katona József drámája nyomán Egressy Béni írta. Bemutatója 1949 március 8-án volt.

A kolozsvári bemutatóra – 1993. március 3. – kisebb változtatásokat eszközölt a rendező, Dehel Gábor.

 

Szereplők:

II. Endre, magyar király
Gertrud, királyné
Ottó, Gertrud öccse
Bánk bán, Magyarország nagyura
Melinda, Bánk neje
Petur bán, bihari főispán
Tiborc, paraszt
Biberach, kóbor lovag
Sólom mester

 

Közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera ének-, balett- és zenekara

 

Cselekmény:

 

I. felvonás

II. Endre magyar király távol hazájától, az ország határain túl harcol. A meráni származású Gertrudis királyné és honfitársai dorbézolással töltik az időt. Az ország ezernyi jaját, panaszát itt nem hallja meg senki. 
A hazafiak, a ,,békétlenek", félrehúzódnak a mulatozó társaságtól és elkeseredetten nézik az ország megrontóit, akik nyomorba és kétségbeesésbe döntik az egész nemzetet. A békétlenek élén Petur bán, Bihar főispánja áll. A lázadók, hogy a feléjük forduló gyanakvó pillantásokat elhárítsák, arra kérik Peturt, hogy énekeljen. A bán e kérésre a megrendítő ,,keserű bordallal" válaszol. (Vörösmarty verse.)
A király helyettese, Bánk az országot járja, hogy meghallgassa a nép panaszait és orvoslást keressen rájuk. Hitvesét, Melindát, a királyné egyenes parancsa a királyi udvarba szólította.
Gertrudis királyné öccse, Ottó, szerelmével ostromolja Melindát, de az asszony büszkén utasítja vissza a herceg vallomását.
A vendégsereg a szomszéd teremben asztalhoz ül, csak Petur marad.
Megjött Bánk, titkon tért vissza. Petur hívására szakította félbe útját, aki közli vele, hogy lázadást szít a királyné ellen és ennek vezéréül őt akarja megnyerni. A bán felháborodva utasítja vissza az ajánlatot, sőt meg is fenyegeti: mint felségárulót fogatja el. De Petur sziklaszilárd és szemébe mondja: a lázadók jelszava - Melinda!
Bánk megrendül e szavakra.
Petur csak célzott Melindára; Biberach azonban, ez az aljas, kétszínű méregkeverő, akit Ottó herceg magára haragított, megmondja nyíltan: a herceg szemet vetett Melindára, s ha a bán akarja, ő elvezeti ahhoz a lépcsőfordulóhoz, ahol a szerelmes herceg Bánk asszonyára les.
A nagyúr megroppan a szavak súlya alatt. Ígéretet tesz Peturnak, hogy éjszaka ott lesz a békétlenek között.
Az újra bevonuló udvar már nem találja a teremben Bánkot. Táncosok perdülnek a színre, majd ismét felbukkan Ottó, aki most sem tágít Melinda mellől. Nénje, Gertrudis királyné még biztatja is a herceget.
Ottó a palota lépcsőjén leselkedik Melindára. Heves ostromát Melinda ismét megvetéssel utasítja vissza. Egyetlen férfit szeret s az Bánk. A csúszó-mászó Biberach értesíti Bánkot, aki abban a pillanatban érkezik, mikor Melinda felháborodva otthagyja Ottót. A nagyúr azonban még együtt látja őket a lépcsőfordulón, s ez az egyetlen perc elég ahhoz, hogy Bánk lelkében egy világot döntsön romba.
A visszatérő Ottó elpanaszolja Biberachnak, hogy Melinda visszautasítja szerelmét. Biberach, aki - aljasan - hol Bánkot szolgálja, hol ismét Ottót, most kétféle port kínál a hercegnek. Az egyik mély álomba meríti majd a királynét, a másik lángra lobbantja Melindát, s legyőzi az asszony erényét.
Biberach sátáni kárörömmel néz az elrohanó herceg után. Végre romlásba döntheti mindazokat, akiket irigyelt, gyűlölt, s akik őt, a lézengő sehonnait lenézték.
Gertrudis királyné elbocsátja az udvari mulatság vendégeit. Melinda keserűen gúnyos köszönetet mond a vendéglátásért, úgyhogy a gőgös királynét vérig sérti.

 

II. felvonás

A visegrádi vár tornáca. 
Bánk bán a haza pusztulásán és a maga nehéz sorsán kesereg. Öreg paraszt érkezik. Elpanaszolja a nagyúrnak, hogy felesége beteg, gyermekei éheznek, ő maga rongyos, nincstelen. Az inség már-már lopásra késztette... csak tisztessége, becsülete óvta meg, hogy elkerülje a bűnt. Bánk felismeri Tiborcot, aki egykor az életét orgyilkos tőrétől mentette meg.
Biberach érkezik, hozza a hírt Bánknak: Ottó herceg gaz terve sikerrel járt. Eszelősen betámolyog Melinda is. Bánk szörnyű fájdalmában megátkozza gyermeküket. Melinda pedig önvádtól és keserűségtől megtört szívvel könyörög: ölje meg őt, csak gyermeküket ne bántsa. Bánk haragja megenyhül: a szerencsétlen asszonyt és gyermekét Tiborcra bízza, kinek Bánk várába kell kísérnie úrnőjét.
Bánk megjelenik Gertrudis, a ,,királyi kerítő" előtt. Az ország nyomorát, a nép elmondhatatlan szenvedését és Melinda becsületét kéri számon tőle. A királyasszony gögösen utasítja vissza Bánk szavait, s jobbágyi hódolatot követel a bántól. Összecsapásuk egyre hevesebbé válik. Gertrudis tört emel. Bánk kicsavarja kezéből a fegyvert és leszúrja a királynét.

 

III. felvonás
Tiborc a Tisza partjához ért az elborult elméjű Melindával és kisfiával. Hatalmas vihar közeledik. A hűséges öreg halászokat hív a csónakhoz, majd sürgeti úrnőjét, hogy még a vihar kitörése előtt átjussanak a túlsó partra. Melinda azonban nem is hallja Tiborc szavait: gondolatai messze járnak... a szerencsétlen lélek a valóság és az őrület látomásai között lebeg. Önkívületében felragadja gyermekét, s vele együtt a Tiszába veti magát.
II. Endre király hazatért és most Gertrudis ravatalánál tetemre hívja a királyné vélt gyilkosait, a békétleneket. Ezek tiltakoznak a vád ellen.
Ekkor lép be Bánk bán. A királyasszony koporsójára dobja báni hatalma jelvényét és elmondja: ő a gyilkos. A király bírái elé akarja állítani, de Árpád és Bor nemzetsége között csak az ország bíráskodhat. II. Endre ekkor a kardjához kap: legyen hát a fegyver a döntőbíró a király és a gyilkos bán között. Bánk bán már-már kardot ránt, amikor szomorú menet tűnik fel: Tiborc jön - nyomában hozzák Melinda és gyermeke holttestét. 
Bánk megsemmisülve omlik asszonya mellé.