Erkel Ferenc harmadik operája több szempontból is az érett mester összegző alkotásának tekinthető. Szerkezetbeli és tematikus megfelelések kapcsolják a Bátori Máriához és a Hunyadi Lászlóhoz egyaránt.
A Bánk bán a magyar opera megalakulása után az első bemutatott operák között van, ugyanakkor az első Erkel-opera, amit színre vitt a társulat. Szövegét Katona József drámája nyomán Egressy Béni írta. Bemutatója 1949 március 8-án volt. A kolozsvári bemutatóra – 1993. március 3. – kisebb változtatásokat eszközölt a rendező, Dehel Gábor.
Erkel Ferenc
Bánk bán
Opera három felvonásban
Szövegét Katona József nyomán Egressy Béni írta
Cselekmény:
I. felvonás
II. Endre magyar király távol hazájától, az ország határain túl harcol. A meráni származású Gertrudis királyné és honfitársai dorbézolással töltik az időt. Az ország ezernyi jaját, panaszát itt nem hallja meg senki.
A hazafiak, a ,,békétlenek", félrehúzódnak a mulatozó társaságtól és elkeseredetten nézik az ország megrontóit, akik nyomorba és kétségbeesésbe döntik az egész nemzetet. A békétlenek élén Petur bán, Bihar főispánja áll. A lázadók, hogy a feléjük forduló gyanakvó pillantásokat elhárítsák, arra kérik Peturt, hogy énekeljen. A bán e kérésre a megrendítő ,,keserű bordallal" válaszol. (Vörösmarty verse.)
A király helyettese, Bánk az országot járja, hogy meghallgassa a nép panaszait és orvoslást keressen rájuk. Hitvesét, Melindát, a királyné egyenes parancsa a királyi udvarba szólította.
Gertrudis királyné öccse, Ottó, szerelmével ostromolja Melindát, de az asszony büszkén utasítja vissza a herceg vallomását.
A vendégsereg a szomszéd teremben asztalhoz ül, csak Petur marad.
Megjött Bánk, titkon tért vissza. Petur hívására szakította félbe útját, aki közli vele, hogy lázadást szít a királyné ellen és ennek vezéréül őt akarja megnyerni. A bán felháborodva utasítja vissza az ajánlatot, sőt meg is fenyegeti: mint felségárulót fogatja el. De Petur sziklaszilárd és szemébe mondja: a lázadók jelszava - Melinda!
Bánk megrendül e szavakra.
Petur csak célzott Melindára; Biberach azonban, ez az aljas, kétszínű méregkeverő, akit Ottó herceg magára haragított, megmondja nyíltan: a herceg szemet vetett Melindára, s ha a bán akarja, ő elvezeti ahhoz a lépcsőfordulóhoz, ahol a szerelmes herceg Bánk asszonyára les.
A nagyúr megroppan a szavak súlya alatt. Ígéretet tesz Peturnak, hogy éjszaka ott lesz a békétlenek között.
Az újra bevonuló udvar már nem találja a teremben Bánkot. Táncosok perdülnek a színre, majd ismét felbukkan Ottó, aki most sem tágít Melinda mellől. Nénje, Gertrudis királyné még biztatja is a herceget.
Ottó a palota lépcsőjén leselkedik Melindára. Heves ostromát Melinda ismét megvetéssel utasítja vissza. Egyetlen férfit szeret s az Bánk. A csúszó-mászó Biberach értesíti Bánkot, aki abban a pillanatban érkezik, mikor Melinda felháborodva otthagyja Ottót. A nagyúr azonban még együtt látja őket a lépcsőfordulón, s ez az egyetlen perc elég ahhoz, hogy Bánk lelkében egy világot döntsön romba.
A visszatérő Ottó elpanaszolja Biberachnak, hogy Melinda visszautasítja szerelmét. Biberach, aki - aljasan - hol Bánkot szolgálja, hol ismét Ottót, most kétféle port kínál a hercegnek. Az egyik mély álomba meríti majd a királynét, a másik lángra lobbantja Melindát, s legyőzi az asszony erényét.
Biberach sátáni kárörömmel néz az elrohanó herceg után. Végre romlásba döntheti mindazokat, akiket irigyelt, gyűlölt, s akik őt, a lézengő sehonnait lenézték.
Gertrudis királyné elbocsátja az udvari mulatság vendégeit. Melinda keserűen gúnyos köszönetet mond a vendéglátásért, úgyhogy a gőgös királynét vérig sérti.
II. felvonás
A visegrádi vár tornáca.
Bánk bán a haza pusztulásán és a maga nehéz sorsán kesereg. Öreg paraszt érkezik. Elpanaszolja a nagyúrnak, hogy felesége beteg, gyermekei éheznek, ő maga rongyos, nincstelen. Az inség már-már lopásra késztette... csak tisztessége, becsülete óvta meg, hogy elkerülje a bűnt. Bánk felismeri Tiborcot, aki egykor az életét orgyilkos tőrétől mentette meg.
Biberach érkezik, hozza a hírt Bánknak: Ottó herceg gaz terve sikerrel járt. Eszelősen betámolyog Melinda is. Bánk szörnyű fájdalmában megátkozza gyermeküket. Melinda pedig önvádtól és keserűségtől megtört szívvel könyörög: ölje meg őt, csak gyermeküket ne bántsa. Bánk haragja megenyhül: a szerencsétlen asszonyt és gyermekét Tiborcra bízza, kinek Bánk várába kell kísérnie úrnőjét.
Bánk megjelenik Gertrudis, a ,,királyi kerítő" előtt. Az ország nyomorát, a nép elmondhatatlan szenvedését és Melinda becsületét kéri számon tőle. A királyasszony gögösen utasítja vissza Bánk szavait, s jobbágyi hódolatot követel a bántól. Összecsapásuk egyre hevesebbé válik. Gertrudis tört emel. Bánk kicsavarja kezéből a fegyvert és leszúrja a királynét.
III. felvonás
Tiborc a Tisza partjához ért az elborult elméjű Melindával és kisfiával. Hatalmas vihar közeledik. A hűséges öreg halászokat hív a csónakhoz, majd sürgeti úrnőjét, hogy még a vihar kitörése előtt átjussanak a túlsó partra. Melinda azonban nem is hallja Tiborc szavait: gondolatai messze járnak... a szerencsétlen lélek a valóság és az őrület látomásai között lebeg. Önkívületében felragadja gyermekét, s vele együtt a Tiszába veti magát.
II. Endre király hazatért és most Gertrudis ravatalánál tetemre hívja a királyné vélt gyilkosait, a békétleneket. Ezek tiltakoznak a vád ellen.
Ekkor lép be Bánk bán. A királyasszony koporsójára dobja báni hatalma jelvényét és elmondja: ő a gyilkos. A király bírái elé akarja állítani, de Árpád és Bor nemzetsége között csak az ország bíráskodhat. II. Endre ekkor a kardjához kap: legyen hát a fegyver a döntőbíró a király és a gyilkos bán között. Bánk bán már-már kardot ránt, amikor szomorú menet tűnik fel: Tiborc jön - nyomában hozzák Melinda és gyermeke holttestét.
Bánk megsemmisülve omlik asszonya mellé.