Opera női szemmel - (4) Pásztoróra / A gyermek és a varázslat

Ravel két, egyfelvonásos operáját úgy szeretném kibontani, ahogyan jelen rendezésben látható a Magyar Operában. Azaz nem külön választva, önállóan, hanem – ha úgy tetszik – egymás következményeként. Ahogyan különféle gyümölcsök egymásutániságában szüreteljük életünk cselekedeteinek a következményeit is.

A Pásztoróra bevezető zenéje szürreális és mesés hangulatával talán azt hivatott érzékeltetni, hogy voltaképp ez a pikáns történet aligha ékelhető be mindennapi világunkba. 
Az opera sajátságos és szélsőséges fromában tárja elénk egy feleség kicsapongásait.  Az órásmester férj gyanútlansága már-már az ügyefogyottság határát súrolja, ám a végén kérdésessé válik, hogy valóban nem sejti felesége hevesvérűségét? A Torquemada névre hallgató férj emlékeztet-e a híres spanyol inkvizítorra? Kínszenvedés a feleségének lenni?  Nem valószínű, hisz asszonya Totornak becézi, ami eleve tutyimutyiságát sugallja. 

A zenével játszó Ravel bámulatosan formázza meg a szereplők jellemét, érzékletes, rövid motívumokban. A nagyzenekarra íródott opera lehetőségével élve, „látható” hangzásokkal jellemez. 

A feleség egy kétségtelenül vonzó és szép asszony. Úgy véli: ezt muszáj kihasználni. Egyszerűen „nem tehet arról”, hogy a férfiaknál ennyire kelendő.  Sajátságos érzelemvilágban él, hiszen szinte azt érezhetjük, hogy egy idő után unja a szeretőjét. Zavarja a poéta minden érzelmes ríme. 
Sürgeti a férfit, hogy a tettek verseivel boldogítsa, ám az ábrándos szerető – továbbra is a líránál marad. 

A betoppanó öszvérhajcsár, aki az óráját szeretné megjavíttatni, ártatlanul csöppen a történetbe, és hódolattal engedelmeskedik a feleség utasításainak. Hordozza a nagy órát egyik szobából a másikba – és nem sejti, hogy a hölgy szeretője van elbújtatva benne. A hírnevére gondosan ügyelő asszonyka óvintézkedése folytán komikus bonyodalom kerekedik. Ugyanis a bankár is megjelenik, aki pont azért érkezik, mert a hölgy kegyeit akarja megkaparintani a férj távollétében. Kíváncsiságból elbújik egy másik órába, így többmindent hall, és elképzel... Az idő szalad, a férj hamarosan otthon lesz, ám a szerelemre éhes asszonyka még mindig éhezik. Az igazi szeretője elalszik; a bankártól viszolyog, így hát... a jól megtermett hajcsárlegényt kéreti szobájába. 

A másik két férfi hoppon maradva álldogál az órákban, amikor a férj hazaér. Ügyesen kezeli a meglepő, bizarr helyzetet és  busás számlákat állít ki az állóórákra – visszaélve a hazugsággal, amit a két férfi hirtelenjében kitalált, miszerint jelenlétük az óraszerkezeteknek szól. Szavukon fogja mindkettőt és eladja nekik az órákat. A feleség ekkor ér a  nappaliba – az abszolvált pásztoróra után, az öszvérhajcsár legénnyel. Egy tréfás-ironikus „itt a piros – hol a piros”játék ez. Sírva-nevetős helyzet a teljes történet. Mindezt egy olyan zseniálisan megkomponált zene mentén, amely szinte kézzelfoghatóan érzékelteti a történetet. Vajon, mindenki tudomást szerzett mindenről? Nem tudjuk.... Ám, mindenki érzékeli, hogy ez egy „pas de cinq en horloge”. ...Az asszonyi lét annyira bonyolult akár egy óraszerkezet... 

A gyermek és a varázslat akár pikáns folytatása is lehet az előző operának. Egyértelműsíthetjük, hogy az újdonsült szerető, a hajcsárlegény az apja a főszereplőnek. Erre kacsint a szereposztás is: Az, aki imént az ingaórákat cipelte, most a tárgyak közül éppen az órát személyesíti meg, amelyet (esetünkben poénosan) épp az ingájától fosztott meg a vásott gyermek.
Az anya ebben a koncepcióban azonos a kicsapongó feleséggel. Türelmetlen és felületes a fiával. Hogyan is lenne más?... Frizurájával és saját programjával van elfoglalva. Szidalma mögött érezhető: valójában nincs jelen, nem figyel a gyermekére, csak parancsokat osztogat. A kisfiú nem tanul, dacol. Anyja elvárja, hogy végezze el feladatait vacsoráig, ha enni szeretne. 
(Ha egy kisgyerek kezelhetetlen, annak okát a szülőkkel való kapcsolatában kell keresni. Nincs rossz gyermek, csak figyelemre, szeretetre éhező)
A kisfiú rossz tanuló és gonosz,  mert felületes, nemtörődöm anyja figyelmére vágyik. Ebből a tényből Ravel egy csodálatos mesét alkot, melynek végére a főszereplő  lassan megszelidül, átalakul és már senkit nem bánt. 
A megelevenedett játékok, tárgyak és fogalmak olyan érzékletes zenével vannak bemutatva, annyira magával ragadóan vezetnek, hogy gyermeki rácsodálkozással újraélhetjük a mesék illúzióvilágát. A számjegyek   erőszakos „hangzása”, a tündér égi dalolása, a fotel panasza, a porceláncsésze kínai hangulata, a teáskanna angolos előkelősége,  a tűz bravúros hang-lángolása, a kandúr és a cica finoman erotikus nyávogása – mind Ravel zsenialitásáról tesz tanubizonyságot a megjelenések alatt. 


A kisfiú érzésvilága emberien együttérző, kifinomult. Igazi jógyermekké válik, és anyja közelségét várja. ... Erre ébred. Mindez álom volt vagy valóság? A lényeg, hogy a gyermeki lélek metamorfózisa megtörténik, és boldog összeborulással feloldódik az anya-gyermek kapcsolat feszültsége is. 

 

Szerző: Horváth Erika

Az előadásra jegyek vásárolhatók az intézmény jegypénztárában, valamint online, a www.eventbook.ro weboldalon.

A további hírek is érdekelhetik Önt