Interjú Sándor Csabával

Image
Sándor Csaba

-   Milyen érzéssel tölt el, amikor a színpadon énekelsz a közönségnek?

-  Színpadon állni, a közönségnek énekelni felelősség és feladat. Felelősség, hiszen annak, amit teszek üzenete és hatása van. Célom az, hogy az általam alakított szereplőt a darabban minél színesebben és hitelesebben megformáljam. Ugyanakkor feladat is egyben. A legutóbb több jelentős operában is játszhattam, így a Bánk bánban, a János vitézben és a Háry János című daljátékban. Ezeknek a daraboknak a hangzásvilágával és történetével azt tudjuk megmutatni az erdélyi magyarságnak, hogy mi is tulajdonképpen a magyar zene kulturális örökségének sajátossága. A Kolozsvári Magyar Opera repertoárja színes és sokrétű, így mindenki megtalálhatja benne a számára kedvező műfajt és zenei világot.


- Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével és mikor döntötted el, hogy énekművész leszel?

- Már gyerekkoromban. Édesanyám néptáncosént és népdalénekesént tevékenykedett, ezért természetes volt, hogy az éneklés a mindennapjaink részét jelentette. Családom tagjai közül ma is többen zenével foglalkoznak. Mosolyogva gondolok vissza a legelső opera élményemre. Emlékszem, amikor egy video-felvételen néztem meg a Carment, amelyből az maradt meg, hogy egy mély hangú hölgy kelleti magát, és ha az operajátszás erről szól, akkor ez nem kell nekem. Azóta tudom, hogy nem a Carmenben volt a hiba. Később a Don Giovanni vacsora-jelenetét hallgatva egyszerűen magával ragadott az opera hangzása és drámai ereje. Mérföldkövet jelentett, amikor tizenhét évesen a Kolozsvári Magyar Opera Rigoletto előadását láttam Csíkszeredában. Nagy élmény volt, hogy néhány évvel később, amikor a társulat tagja lettem, ugyanabban a produkcióban énekelhettem.

 

-  A Szerelmi bájital című előadásban Belcore, az őrmester szerepét alakítod. Mennyire tudsz azonosulni a karakter jellemével, és mitől más ez a szerep, mint az eddigi alkotásaid?

-  Teljesen más, mert eddig nem játszottam ilyen pökhendi karaktert. Kürthy András rendezővel beszélgetve úgy gondolom, hogy sikerült megtalálnom azokat a jellemvonásokat, amelyek igazán meghatározzák  Belcore személyiségét. A Szerelmi bájital zenei hangzásvilágáról Till Géza ekképpen írt Opera című könyvében: ,,Szeretetre méltóan eleven és friss. A tréfás ötletek érzelmes kantilénákkal váltakoznak. Az édesen hajlékony melódiák azonban sosem tévednek az olcsó és szentimentális giccs hinárjába.” Izgalommal teli várakozással tekintek a ma esti debütálásomra.

 

Az interjút készítette: Pálfi Kinga