Báthory Erzsébet sokat vitatott, ellentmondásos személyisége, mindmáig tisztázatlan bűnlajstroma egy olyan történet, ami korunkban is élénk érdeklődésnek örvend. Valószínűsíthető, hogy a neki tulajdonított vádakat soha nem követte el...
A XVI.század boszorkányüldözése Magyarországra is beszivárgott, része volt a nyugatról indult folyamatnak. Az európai (római katolikus és reformált) egyházak a Medici és Fugger bankárcsaládok befolyása alatt álltak és akkortájt eszméltek rá arra, hogy a szabadon gondolkodó, ősi hagyományvilágot ápoló asszonyok veszélyeztetik hatalmukat, mert ismerik és hatékonyan alkalmazzák a növényi gyógymódot. A klerikusok attól féltek, hogy ezen praktikák révén elveszítik azt a társadalmi réteget, amelynek vakhite biztosította számukra a hatalmat. Kapóra jött a misztikumhoz fordulni és „boszorkányoknak” kikiáltani ártatlanokat. Manipulációik, a megfélemlítések ijesztően jól sikerültek; a perbe fogottak ellen valló tanúk nagyrésze valóban elhitte a megjelenített hamis vádakat és a tárgyalások folyamán olyan meséket kerekítettek, ami elegendő volt az ítéletek végrehajtásához. Ám, akadtak köztük tisztább gondolkodású, becsületes emberek is, akiket zsarolással, kínzással, de végülis tanúságtételre kényszerítettek. Európaszerte rengeteg ártatlan áldozatot követelt az akkori egyházak korlátolt kegyetlensége.
Báthory Erzsébet korának egyik leggazdagabb asszonya volt. Grófi származása, családjának gazdagsága hozzáadódott férje vagyonához, amikor tizenkét évesen megházasították gróf Nádasdy Ferenccel; frigyükből öt gyermek született, de csak három érte meg a felnőttkort. Az Erzsébet ellen felhozott vádak abszurdak, ellentmondásosak, félreérthetőek és lehetetlenek. Az utókorra fenmaradt, dokumentálható „bizonyítékok” csupán az ő kézírásos levelei, melyeket férjéhez intézett és a harctérre küldött. Nádasdy szinte folyamatosan távol volt otthonuktól, nevét „Fekete Bég”-ként jegyzi a történelem, mint híres törökverő hadvezért. A levelekből kiviláglik Erzsébet rendkívüli intelligenciája, nagyrészt gyermekeik állapotáról ír, betegségről, gyógyulásról, vagy éppenséggel halálesetről számol be, a birtokaik állapotáról, az általa alapított árvaházak/ ispotályokról (betegek, szegények rászorulók gondozására létrehozott hely). Mindezekben nem mutatkozik sem perverzitás, sem kegyetlenség, csak egy átlagos, gyermekeiért aggódó anyának, szerető feleségnek a beszámolói ezek a levelek – távolban levő férjéhez. Erzsébetet azzal vádolták, hogy fiatal lányokat legyilkol és azoknak vérében fürdik, hogy megőrízze fiatalságát. A véralvadás okán ez a vád egyenesen nevetséges. Tény, hogy több holttest is előkerült (ezeken olyan sérülések nyomai is voltak, amelyekhez két, erős tettes szükségeltetett, nem lehetett egyetlen női kéz műve). Ezen eseteket Erzsébetnek tulajdonították, holott, mint említettem, ő ispotályt is működtetett saját várában, sőt, elárvult lányokat karolt fel és taníttatott, jobbágyaival is szépen bánt – ám mindezt is ellene fordították.
Báthory Erzsébetet egy katolikus plébános vallomása alapján helyezték vád alá.
Ezt a vádiratot a grófnő annyira lehetetlennek tartotta, hogy abban az évben még a szokásos fürdőire is elment, sőt, az ispotályokban személyesen is dolgozott, semmit nem változtatott sem munkáján, sem életvitelén. Az elhallgattatott személyek (akik ártatlanságát bizonyították volna), a titkosítások, az ellene felsorakozatatott, koholt vádak koncepciós perhez vezettek, amelynek ítélete befalazás volt csejtei várába. A történelmi háttérhez az is hozzátartozik, hogy II.Mátyás királynak hatalmas adóssága volt a gazdag Nádasdy Ferenc gróf felé, akitől nagyvonalú kölcsönöket kapott az ország védelmére szánt költségvetéshez, hiszen Magyarország szinte folyamatosan harcban állt a törökkel. Erdélyben akkor Bethlen Gábor volt a fejedelem (aki köztudottan nem kedvelte a Báthory nemzetséget). Az erdélyi származású Thurzó Györgyöt – akit akkoriban neveztek ki nádornak – valószínűleg a fejedelem is befolyásolta, habár látszólag baráti viszonyt ápolt Ferenccel. Nádasdy halála után, Erzsébet az ország leggazdagabb özvegye lett. Thurzó szemet vetett rá és a vagyonára. Hatalomvágya és telhetetlensége nem ismert határokat, a legkönnyebb, legrövidebb úttal próbálkozott: megkörnyékezte az özvegyet. Ha a szép Erzsébet akkor igent mond és feleségül megy a nádorhoz, a világtörténelem soha nem jegyezné a „csejtei rém”-et... Ám, Erzsébet tartása, érzelmei, a benne lüktető Báthory vér méltatlannak vélte az ajánlatot. Az elutasítás kétszeresen is felbőszítetteThurzót (egyrészt férfibüszkesége sérült, másrészt elesett a kiszemelt vagyontól) így, eltökélt szándékkal Erzsébet kiiktatását tűzte ki célul. A politikai hatalmat zavaró személyek eltűntetése, a hírnév és tekintély aláásása abban a korban sem volt különösebben nehéz ügy, megvoltak erre az akkori módszerek, jelen esetben kapóra jött az Európán végigsöprő boszorkány-hisztéria. Valószínűsíthető, hogy Thurzó nádor a királytól is felkérést kaphatott a per elindítására, ugyanis az akkori törvények kimondták, hogy ha valaki főbenjáró bűnért van elítélve, annak vagyonát teljes egészében elkobozhatják. Így az adósság-ügy is megoldódott.
A musical-opera követi a történelmi tényeket, egészen rendkívülien mutatja be ezt a történetet, annak minden eldugott sarkába bevilágít, sokmindent feltár, egyszerre átlátható, mégis kellően sejtelmes. A műfaji meghatározás tökéletes, ugyanis musical-i technikákkal egy teljes értékű operaelőadást láthatunk. Erzsébet filmszerűen, keretesen meséli az életét. A királyi vizsgálóbíró – Walter – vallatja, ez ad vonalat a történetnek: hol a kihallgatásokat követjük, hol Erzsébet múltjából kapunk részletes helyzetképet. Az alkotók ezt bámulatosan oldották meg, a zenei képek gördülékenyek, természetesek, érthetőek, naturalista, nyers elemek és lírai szépségű részek váltakoznak, tökélesen alkalmazott művészi megoldásokkal. Az egész alkotás magasztos hangulattal bír, elevensége meghökkentő, a karaktereket mélyen emberi mivoltukban láttatja. Darbulia – a gyógyfüves asszony, (aki mindig segített a Nádasdy családnak, ha betegséggel küzdöttek) egy ízig-vérig becsületes teremtés, ő az egyetlen, aki kínvallatás alatt sem tanúskodott Erzsébet ellen. Belátást kapunk Nádasdyék házaséleti intimitásába is, nehézségeikbe, megmutatkoznak a hűtlenségek. A zene érezteti a kocsmák korhely-bűzét, vagy éppen lágy hangzásokra váltva a tiszta érzéseket festi le csodálatos megoldásokkal. Belátást enged Erzsébet és Ferenc megtépázott, ám szeretetteljes sorsközösségének lényegi magvába, de leplezetlen merészséggel a világ kegyetlen mivoltát is megmutatja: a kapzsiság és kéjvágy mindent leromboló örvényébe ránt Thurzó személye révén. A musicalben megjelenített vizsgálóbíró, Walter, becsületes, sokat tapasztalt ember, észre is veszi a csúsztatást, megérzi és megérti Erzsébet ártatlanságát. Felkutatja az elhallgattatott személyeket, és mindezt Thurzó elé viszi. A nádor világosan értésére adja, hogy mindez nem érdekli őt, Walter azzal volt megbízva, hogy a tényektől függetlenül bebizonyítsa Erzsébet bűnösségét és megszerezze a bizonyítékokat. Ez a kegyetlenség még a sokmindent látott királyi nyomozónak is gyomorforgató, így Thurzó sem tudja megállítani, Walter mindent megtesz, hogy Erzsébetet felmentsék. Túl hangosan teszi mindezt, sőt, bele is szeret az idősödő grófnőbe. Emiatt kíméletlenül legyilkolják. Az Erzsébet fölötti ítéletet, a befalazást – Thurzó személyes jelenlétében – végre is hajtják. Saját várában hal meg a „csejtei boszkorkány” 1614 augusztus 14.én.
A történelem – sajnos – így őrzi emlékét (idézet a musicalből):
„Élt egy gazdag grófnő Csejtén/ véres a föld lába mentén/ ahány lányt ő felemésztett/ annyi halál jár e rémnek.// Érckakas ül Csejte tornyán/ szépasszonyból lett boszorkány/ Isten is elfordult tőle/ vára lett a temetője”
Szerző: Horváth Erika
