A Csárdáskirálynő könnyed szépségét akkor tudjuk igazán megbecsülni, ha elképzeljük miféle borzalmak árnyékában született. Miközben Európában az első világháború tombolt, Kálmán Imre egy elszigetelt osztrák üdülőhelyen dolgozott élete – és a magyar operettirodalom – legsikeresebb művén. És talán az is hozzájárult az operett sikeréhez, hogy rengeteg bájjal és humorral szólt olyan problémákról, amelyek száz évvel ezelőtt életeket döntöttek romba: Kálmán szerelmeseit a társadalmi osztályok közötti áthághatatlan különbség választja el egymástól – szerencsére csak az utolsó felvonásig.
Szereposztás:
Cselekmény
I. felvonás
Egy varietében vagyunk. Ma tartja búcsúfellépését Vereczky Szilvia, az általánosan ismert és elismert csárdáskirálynő. Búcsút vesz Edvin hercegtől, aki vele szeretne tartani Amerikába. Nem tetszik ez a grófi családnak, hiszen ők Edvinnek Stázi grófnőt szánták. Megváltozik a helyzet, amikor meghozzák Edvin ulánustiszti behívóját. Ezt a család azért eszelte ki, hogy távol tartsák Edvint Szilviától. Edvin azonban tudja, hogy ez csak a családja műve lehet, ezért aláír egy kötelezvényt, hogy nyolc héten belül feleségül veszi Szilviát, aki meglepetésében autót kér a trieszti gyorshoz, hogy Amerikában megnyugvást leljen.
II. felvonás
A hercegi kastély előcsarnoka, amelynek egyik szomszédos terméből tánczene szól. Szilvia nem utazott el, megjelenik Bóni karján, mint a gróf felesége. Edvin úgy gondolja, hogyha egy varietécsillag túl kevés a családjának egy elvált grófné csak megfelel. Szilvia leleplezi magát, ilyen áron nem kell Edvin szerelme.
III. felvonás
Kerekes Ferkó mulat "Hajmási Péter, Hajmási Pál..." zenéjére. Jön Szilvia Bónival és Edvin apjával, aki szintén sanzonettet vett feleségül. "Legfeljebb két varietécsillag lesz a családban" - szól Edvin apja. Fia így elveheti Szilviát, Bóni pedig Stázit. A finálé a "Hajmási Péter, Hajmási Pál..."
Galéria
