Álarcosbál

Cselekmény:

I. felvonás:

Boston kormányzója, Richard gróf palotájában éppen kihallgatást tart: átveszi a kérvényezők írásait. Kedvenc apródja, Oszkár a holnapi álarcosbálra meghívandók névsorát mutatja be. Richard végigfut a listán és boldogan olvassa rajta Amália nevét. Ábrándozva gondol a szép asszonyra, akit titkon szeret. Szerelmét azonban soha nem vallotta meg neki, hiszen Amália leghűségesebb barátjának, titkárának, Renének a felesége.

A kormányzó elbocsátja a kérvényezőket, majd Renét fogadja. Ez óvja a kormányzót: vigyázzon életére, mert összeesküvést szőnek ellene. Az összeesküvők élén Tom és Samuel áll. A bizakodó, derűs kedélyű Richard elhárítja a sötét gondolatokat. Nem ismeri a félelmet. Boston főbírája érkezik és végső döntésre váró ítéleteket terjeszt a kormányzó elé. Többek között azt javasolja, hogy Ulrikát, a jósnőt száműzzék a város területéről, mert izgalomban tartja a népet, s azt rebesgetik, hogy az ördöggel cimborál. A vád felkelti Richard kíváncsiságát, elhatározza, hogy kíséretével együtt álruhát ölt és meglátogatja a jósnőt.

Ulrika tanyáján vagyunk. Tolong a nép az öreg jósnő körül. Richard is belép, matróznak öltözve, majd visszahúzódik a homályba és úgy hallgatja Silvano matróz szavait. A tengerész elmeséli, hogy hűséggel szolgálta Richard grófot és jónéhány tengeri csatát végigverekedett szolgálatában. Most arra kér választ: milyen jövő vár reá? Ulrika megjósolja Silvanónak, hogy még ma este magas kitüntetés éri és gazdag jutalmat kap. Richard végighallgatja a jósnőt, azután arannyal telt erszényt csempész Silvano tarsolyába és néhány sor írást: ,,Kedves tisztjének, Silvanónak - Richard gróf." Silvano, mikor táskájába nyúl, hogy néhány fillérrel jutalmazza Ulrika jóslatát, a táskában aranyat és tiszti kinevezést talál. A kormányzó gyönyörködik Silvano örömében és a nép megilletődött csodálkozásában.

Inas lép be, akiben Richard felismeri Amália szolgáját. Bebocsáttatást kér úrnője számára. Ulrika mindenkit elküld, hogy négyszemközt maradhasson előkelő látogatójával. Richard elrejtőzik, hogy tanúja legyen beszélgetésüknek. Amália arcát sűrű fátyol fedi. Elmondja a jósnőnek szíve gyötrelmeit: bűnös szerelmet érez egy férfi iránt, s ettől a szenvedélytől szabadulni akar. Richard rejtekhelyén ujjongó szívvel hallja, hogy Amália viszontszereti őt. Ulrika varázsszert ajánl a szerelmes asszonynak: éjfélkor az akasztófa-dombra kell mennie, hogy onnan füvet tépjen. A varázsszer csak akkor használ, ha ő maga teszi meg a félelmetes utat és saját kezével szedi a füveket. Az asszony megborzong, de még erre az útra is vállalkozik, hogy lelke nyugalmát visszanyerje. Richard elhatározza: követni fogja szerelmét.

Az ismét betóduló nép közé most már elvegyül Richard álruhás kisérete is. Richard az első, aki jóslatot kér, de Ulrika elhúzódik tőle, neki nem akar jósolni. Végül nagy unszolásra elmondja, hogy erőszakos halállal fog elpusztulni: nem hősi csatában, hanem orgyilkos kezétől. A kormányzó egy percre elkomorodik, de aztán igyekszik megnyugtatni önmagát és környezetét: nem hisz a jósnőnek! És vajon ki öl meg? - fordul újabb kérdéssel a jósnőhöz. Aki ma itt először fog veled kezet! - hangzik a válasz.
Richard nevetve nyújtja kezét barátai felé, de mindenki visszahúzódik, még Tom és Samuel is: attól félnek, hogy a gyanú így már eleve rájuk terelődik. E percben lép be az aggódó és hűséges René, aki követte Richardot. Persze nem tud semmit Ulrika jóslatáról, így elfogadja a feléje nyújtott jobbot.

Újabb tömeg tódul be, melyet Silvano vezet: a matróz fellármázta a népet, elmondja szerencséjét és most jótevőjét keresi. A nép ünnepli a kormányzót.

II. felvonás:

Késő éjszaka. Komor, sziklás táj, előtérben az akasztófák dombja. Közeledik már az éjfél, mikor a rettegő Amália magányosan megérkezik, hogy megszedje a varázsfüvet. Richard, aki titkon követte az asszonyt, most elébe lép és felfedi szerelmét. Az együttlétet a férj, René zavarja meg. Amália azonnal elfátyolozza arcát, s így az nem ismeri fel. René, urának nyomát követve érkezett ide. Most is egyetlen gondolat vezeti: óvni a veszedelemtől. Elmondja, hogy az összeesküvők a kormányzó után osontak, s bármely pillanatban meglephetik. René köpenyt cserél Richarddal, hogy igy megtévessze az összeesküvőket, majd arra kéri urát: meneküljön azonnal. Richard előbb megesketi Renét, hogy a lefátyolozott hölgyet a város kapujához kíséri, nem szól hozzá, nem kérdezi, nem kutatja kilétét. A kormányzó eltűnik egy sziklaösvényen, miközben az összeesküvök sötét alakjai már feltűnnek a dombon. Bosszúsan állapítják meg, hogy a gyűlölt kormányzó helyett - csak a titkár esett hálójukba. Kudarcukat azzal akarják enyhíteni, hogy legalább a lefátyolozott hölgy kilétét felfedjék. A titkár kardot ránt, de az összeesküvők is karddal támadnak rá, mire Amália közéjük ugrik és hogy megmentse férjét - hátraveti fátyolát. Megdöbbent csodálkozás, majd gúnyos nevetés: Milyen különös história - a férj, aki tulajdon feleségének ad találkát!
Kövé meredten áll René. Minden összeomlott benne. Hiába bízott rajongó szerelemmel felesége hűségében és a jóbarát, Richard becsületében. Élete értelme, tartalma omlott össze. Az összeesküvők gúnyosan nevetve indulnak. A férj, akiben gyilkos bosszúvágy váltotta fel a szeretetet, az összeesküvők vezetőit meghívja házába. Midőn magukra maradnak, René parancsoló mozdulattal küldi előre Amáliát: megesküdött, hogy hazakíséri a városig és esküjét meg is tartja.

III. felvonás:

Amália és René most érkeztek haza. Az asszony hiába könyörög, hiába bizonyítja ártatlanságát, férje nem hisz neki. Amália már csak azért könyörög, hogy gyermekét láthassa még, azután szívesen meghal. A férfi agyában új bosszúgondolat fogalmazódik meg: Richard bűnösebb, mint az asszony, őt sújtsa hát a büntetés, ne Amáliát. 

Hajnalodik. Megérkezik a két összeesküvő: Tom és Samuel. René szövetkezik velük, de magának követeli a jogot, hogy végezhessen Richarddal. Miután nem tudnak megegyezni, a sorsra bízzák a döntést. René kényszeríti feleségét, hogy az urnába dobott névkártyák közül ő húzza ki a végzetes nevet. Amália nem tudja ugyan, milyen szerepre kárhoztatták, de sejti, hogy akaratlanul valami tragikus esemény elindítója lett. Belenyúl az úrnába és kihúzza férje: René nevét.

Oszkár, a gróf apródja lép be és az álarcosbál meghívóját nyújtja át. Az összeesküvők úgy döntenek, hogy a bálon hajtják végre tervüket.

A bálteremben Richard még egyedül van, és elhatározza, hogy lemond Amáliáról. A jóbarát hűségéért nem fizethet csalással, hűtlenséggel. A kísértéstől is menekülni akar, ezért éppen most írt alá egy rendeletet, amellyel Renét feleségével együtt visszaküldi hazájába, Angliába. Így azután a szeretett asszony is eltűnik a szeme elől örökre.

Oszkár apród lép be. Levelet hoz a kormányzónak, amely figyelmezteti, vigyázzon, mert az álarcosbálon gyilkosok leselkednek reá. A névtelen levelet Amália írta. Richard nem hisz a levélnek és a bálteremben marad. Kezdődik a mulatság: tarka dominók és maszkok forgataga tölti meg a helyiséget. Megjelentek teljes számmal az összeesküvők is. René ügyesen kicsalja Oszkár apródtól a titkot: a kormányzó dominójának színét. Így tudja, hogy melyik álarcosban talál rá gyűlölt ellenfelére. Amália is felismeri a sokaságban a szeretett férfit. Könyörög neki, hogy hagyja el a termet. Az még egyszer megvallja Amáliának szerelmét, de azt is megmondja, hogy örökre el kell válniuk. Most éri Richardot René gyilkos tőre. A kormányzó haldokolva adja át neki az aláírt rendeletet, ezzel bizonyítja szerelmük tisztaságát és az asszony ártatlanságát. Megbocsát gyilkosának és megtiltja, hogy bosszút álljanak haláláért.