24
szeptember
kedd/ 18:30
Giuseppe Verdi

A trubadúr

Trubadúr
Opera

 

Opera két részben

Szöveg: Salvatore Cammarano

 

„Egy zátonyra futott társadalom fekete doboza. Persely a szó szoros és átvitt értelmében is, ahol az emberi értékeket aprópénzre cseréljük, akár saját indítékból, akár külső kényszer hatására. A sorsfonatból kiragadott egyetlen epizód kerül reflektorfénybe a színpadon.” - fogalmaz a rendező, aki az előadás központi szimbólumaként Azucena hajfonatát választotta. Ahogy a tragédia kibontakozik, úgy őszül meg napról napra Azucena, míg végül a szürke hajfonat fogja béklyóba az asszonyt. 

 

 

 

Szereposztás

 

Egy öreg cigány

 

Közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera ének-, balett- és zenekara.

 

Alkotók

Díszlettervező
Jelmeztervező
Mozgásművész
Karigazgató
Korrepetitor
A rendező munkatársa

 

Cselekmény:

I. felvonás:

Ferrando, a hűséges öreg katona elbeszéli társainak a grófi család tragikus történetét. A jelenlegi várúr atyjának, az öreg Luna grófnak két fia volt. A gyermekek ágyánál egy napon öreg cigányasszony jelent meg, aki megbabonázta, ,,szemmel megverte" a kisebb grófi sarjadékot. A vén cigányasszonyt elfogták és mályára hurcolták. A lánya bosszúból el is rabolta az egyik grófi gyermeket és a szemet szemért, fogat fogért törvénye szerint - máglyán égette el a fiúcskát. Az öreg gróf azonban nem hitte el, hogy gyermeke meghalt. Halálos ágyán megfogadtatta életben maradt fiával: felkutatja a cigánylányt és eltűnt öccse nyomát. Az öreg igányasszony szelleme azóta is itt kísért. Az óra éjfélt üt és a megrémült szolgasereg szétszalad.

Leonora a Sargasto-palota kertjében álmodozik. Rejtelmes trubadúrjára gondol, akinek nevét sem ismeri és akit mégis szeret. Midőn egy lovagi tornán az ország leghíresebb vitézei mérték össze fegyvereiket, ő nyújtotta át a koszorút az ismeretlen győztesnek. Azóta nem tud szabadulni a fiatal lovag hangjának varázsától. Bizalmasa, Inez óva inti a titokzatos szerelmestől, mert ez csak bajt hoz reá. Majd visszatérnek a palotába.

A fák közül most Leonora régi rajongója, Luna gróf lép elő. Az éjszaka csendjében pedig epedő dal szólal meg: a trubadúr szerenádja. Leonora lelkendezve siet ki ismét a kertbe, követve szerelmesének hívó szavát, de egyenesen  Luna karjaiba fut. Megjelenik a trubadúr is és felfedi kilétét: Manrico, s Luna gróf felismeri benne halálos ellenségét. A két férfi kardot ránt és egymásra ront. Leonora hiába áll közéjük, a párviadalt nem tudja megakadályozni.

II. felvonás:

Manrico Azucena fiaként él a cigánytáborban. Azucena az a hajdani cigánylány, aki egykor elrabolta az egyik grófi gyermeket és így állt bosszút anyja haláláért. A párviadalban, amely Leonora jelenlétében kezdődött, Manrico, a trubadúr győzedelmeskedett. Földre sújtotta Luna grófot, de valami megmagyarázhatatlan ösztön parancsára megkímélte a legyőzött életét. Ott hagyta tehát a sebesültet és visszatért híveihez, a lázadó sereghez. Luna magához térve, fegyverbe szólította csapatát és a felkelők hadára támadt. Manrico maga is súlyosan megsebesült, de Azucena megkereste őt a csatamezőn és visszavitte a cigánytáborba. Azucena örökösen rémképeivel viaskodik. Vissza-visszatér a szörnyű emlék, midőn anyja a máglyán pusztult el, s egyre hallja a haldokló hangját: ,,Állj bosszút! Állj bosszút!"

A cigánytábor útra készülődik. A szomszéd városba tartanak, ahol munka után néznek. Azucena egyedül marad Manricóval és elmeséli neki, miként hurcolták máglyára anyját az öreg Luna gróf parancsára, és hogyan hagyta rá haldokló anyja a szörnyű parancsot: ,,Állj bosszút értem!" És ő teljesítette is azt. Elrabolta a gróf egyik gyermekét, hogy máglyára vesse: pusztuljon a grófi sarjadék is úgy, ahogy az ő anyja lelte halálát. De felindulásában nem a grófi gyereket dobta a lángok közé, hanem saját kisfiát! Manrico megrendülten hallgatja a történetet, de azt hiszi, mindez Azucena lázálma csak, hiszen a cigányasszonyt saját anyjának tartja. Mégis fogadalmat tesz: bosszút áll Luna grófon!

Hírnök érkezik. Jelenti, hogy Leonora, aki holtnak hiszi szerelmesét, kolostorba készül. A hírvivő parancsot is hoz: a zendülők elfoglalták Castellor várát, és Manricónak át kell vennie a vár parancsnokságát, Manrico siet, hogy Leonorát megakadályozza végzetes lépésében. Luna gróf is megtudta, hogy Leonora most veszi fel az apáca-fátylat. Fegyvereseivel a klastrom közelében leselkedik. El akarja rabolni a szeretett lányt, mielőtt az még fogadalmat tenne. Leonora az apácák kíséretében a kápolna felé tart. Luna előtör fegyvereseivel, de itt van már Manrico is, aki ugyancsak magával hozta harcosait. Leonora boldogan ismeri fel holtnak hitt szerelmesét. A két fegyveres csoport összecsap. A trubadúr hívei kiszoríták az udvarról a gróf seregét. Leonora boldogan követi Manricót.

III. felvonás:

A gróf megsemmisitő csapásra készül. Ostromra indul Castellor vára ellen, melyet vetélytársa, Manrico védelmez. Közben fegyveresei Azucenát, a cigányasszonyt hurcolják be a táborba, aki Manricót kereste és bolyongása közben a katonák kezébe került. Ferrando, a grófi család régi bizalmasa azonban felismeri a hajdani cigánylányt, aki Luna kis testvérét egykor elrabolta. A gróf végre kitöltheti bosszúját: a gyermekgyilkos cigányasszony a hatalmában van.

Leonora és Manrico szerelmes boldogságban töltik óráikat. Pedig egyre riasztóbb hírek érkeznek: a várat már teljesen körülkerítették Luna csapatai, majd az egyik katona szörnyű hírt hoz - Azucenát elfogta az ellenség és már készítik is számára a máglyát! Manricóban fellángol a fiúi szeretet. Fegyverbe szólítja az őrséget és kitör a városból, hogy megmentse anyját. 


IV. felvonás:

Manrico csatát vesztett és ő maga is gyűlölt ellenfele kezébe került. Leonora mindenáron meg akarja menteni szerelmesét. Könyörög Lunának: kímélje Manrico életét. A gróf hajthatalan, s csak akkor ad kegyelmet, mikor Leonora felajánlja váltságdíjként saját magát. A szerencsétlen lány azonban hű marad szerelméhez, s titokban megmérgezi magát.

Azucena és Manrico a börtönben várják végórájukat. Leonora hírül hozza, hogy szabad az út. Manrico azonban, amikor megtudja, hogy szerelmese nélkül kell menekülnie, visszautasítja a kegyelmet. Csak későn tudja meg, hogy kedvese életét áldozta érte. Leonora a karjai között hal meg. A gróf látja, hogy az imádott nő a halálba menekült előle és féktelen bosszúvágyában vérpadra küldi a trubadúrt.
Mikor Azucena, aki eddig alélt álomban hevert, felretten, Luna ördögi gonoszsággal mutatja neki az ablakon át, hogyan hal meg a vérpadon fia, Manrico. De a cigányasszony diadalmas gyűlölettel vágja arcába a megsemmisítő leleplezést: ,,Megölted az öcsédet!"

Galéria