Vígopera

Figaro házassága (avagy egy őrült nap)

A Figaro „sztori” a felvilágosodó Európa jellemző kultúrtörténeti fabulája, hatalmi viszonyrendszereket ütköztető vándorhistória. Beaumarchais elhíresült színművei (A sevillai borbély, Egy őrült nap, avagy Figaro házassága) közismertté, a vígjátékok alapján írott operák pedig népszerűvé (Paisiello), világhírûűvé (Rossini), egyetemessé (Mozart) emelték történetét. Pedig...

Címszereplőnk esküvője Susanne-nal, a grófnő komornájával váratlan akadályba ütközik. Gazdájuk, a gróf ragaszkodik feudális előjogához az első éjszakát illetően, holott korábban visszavonta azt. Pénzzel, ígéretekkel, zsarolással kívánja érvényre juttatni vágyait, de szándéka a vőlegény tudomására jut. Fondorlatra fondorlat a válasz: Figaro – éles eszű menyasszonya, no meg a csalódott feleség támogatását bírva – csapdát állít. Terveik szerint az apród Cherubino ölti magára Susanne öltözékét, hogy egy szerelmi légyotton tegyék nevetségessé a csábítót.

Öt klasszikus archetípus, akik mellékszereplők és/vagy rendkívüli események sokaságával találják szembe magukat minduntalan. Küzdelmeik az utolsó pillanatig kételyeket támasztanak a végkifejletet illetően, míg végül győz a jó, illetve az individum, ahogy egy kiváló korabeli vígjátékhoz illik. Az említett jelentőség tehát nem a formai megoldásban keresendő!

Figaro házassága kétségtelenül a szórakoztató cselekményszövés legjobb hagyományait követi, miközben a helyzet- és jellemkomikumok, a groteszk – mai szemmel is szinte az abszurditásig fokozott – elemek, kivétel nélkül a szerző rendszerkritikájának eszközei. Arra pedig akad igény, minden időben.

Novák Péter